Széthúzás helyett épülés

Kovács Ildikó, diák, Brassó



Sokat hallani, hogy a közösség létfontosságú szerepet játszik mindannyiunk életében. Fontos, hogy tartozzunk valahova. Fiatalként, még önmagunkat keresve jó, ha hozzánk hasonló emberekkel lehetünk, mert így egymástól tanulhatunk. Kamatoztathatjuk talentumainkat, sőt, kényes helyzeteket is megtanulunk kezelni.



Mint az élet minden területén, a közösségben is akadnak nehézségek, konfliktusok, és ez természetes. Ha egyszerre több különböző ember egy helyen van, nem létezik,

Sok kéz a hajban is jó!

Bőjte Csongor, egyetemista, Csíkszentdomokos/Kolozsvár



Ha kimegyünk az utcára, bekapcsoljuk a tévét vagy rádiót, vagy hosszan görgetjük megszokott weboldalainkat, sokszor találkozunk azzal a megállapítással, hogy az emberek el vannak idegenedve egymástól, közömbösek vagyunk, kihalóban a közösségek megtartóereje.


Nos, ez az a pont, amikor „kinyílik a bicska a zsebemben”, hiszen civilszervezet vezetőjeként tapasztalom, hogy közel sincs kihalóban a csapatmunka szelleme. Ha csak országunkat

Példa és szolgálat

Tímár Rita, egyetemista, Csíkszentdomokos/Kolozsvár





Amikor megkértek, hogy írjak a csapatmunkáról és a vezetésről, illetve a csapat és a vezető közötti kapcsolatról, akaratom ellenére egyből a cserkészet jutott eszembe. Hiába, immár öt éve cserkészkedek, ami bár nem olyan sok, mégis van némi tapasztalatom, ami a csapatmunkát, a közösségben való munkát, a vezetést és irányítást illeti. 




Jómagam is túlvagyok már két vezetőképzésen és háromévnyi őrsvezetésen, csapatban való munkán. A cserkészeten kívül találkoztam már más közösségekkel is,

Együttműködés. Működik?

Kovács Blanka, pasztorálasszisztens, Marosvásárhely





Gyermekként becsöppentem egy egyházi közösségbe, azaz akkor még csak csoport volt, hittanóra volt a neve, a pap bácsi beszélt, tanított, fegyelmezett, de igazán nem fogtam fel, hogy mi történik, miért kell oda járni (azon kívül, hogy elsőáldozó lehessek, mert minden harmadikos gyermek abban az időben elsőáldozó volt).






Aztán következett egy újabb szakasz, amikor kevesebben jártunk hittanra (hiszen még messze volt a bérmálás), de valami elkezdődött… kevesebben voltunk, őszinték lehettünk,

Az együttműködés: megsokszorozódás!

László Rezső, lelkész, Kapnikbánya






Ádámmal, az első emberrel vallom, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, mert egyedül az ember egy senki. John C. Maxwell címadó szavaival viszont vallom, hogy együtt tudunk lenni valakik.






Ahogy a Leckék az életről című filmben elhangzik: „Senki nem létezhet egyedül. Nekünk szeretnünk kell egymást vagy meghalunk.” Szükségünk van egymásra. Hiszem, hogy egy jó csapatban