Sok kéz a hajban is jó!

Bőjte Csongor, egyetemista, Csíkszentdomokos/Kolozsvár

Ha kimegyünk az utcára, bekapcsoljuk a tévét vagy rádiót, vagy hosszan görgetjük megszokott weboldalainkat, sokszor találkozunk azzal a megállapítással, hogy az emberek el vannak idegenedve egymástól, közömbösek vagyunk, kihalóban a közösségek megtartóereje.

Nos, ez az a pont, amikor „kinyílik a bicska a zsebemben”, hiszen civilszervezet vezetőjeként tapasztalom, hogy közel sincs kihalóban a csapatmunka szelleme. Ha csak országunkat

is vesszük górcső alá, levonhatjuk a következtetést, hogy az igazi csapatmunka, együttműködés szelleme most kezd érlelődni, most kezdi igazán visszanyerni  a megbecsülését, annak megtartóerejét. Elég, ha csupán az önkéntességet nézzük, mely egyre inkább virágzik.

Bár elismerem, hogy a régi kalákaszellem, amelyről szüleim, nagyszüleim meséltek és volt szerencsém is megtapasztalni, nem a régi… Kicsit tényleg elidegenedtünk egymástól. Beburkolóztunk a saját kis várainkba, melyet olykor jó magas fallal kerítettünk el, de – azt gondolom, tapasztalom – a váron belül ugyanazok maradtunk, maradtak mindazok, akik elhatárolták magukat a közösségtől. Ugyanazok a közösségi élményre szomjas emberek vannak ezekben a bizonyos várakban, csak épp hiányzik valami, ami ki tudna csalogatni és ez egy CSAPAT.

De tudunk-e ma csapatban dolgozni? Aki részese volt egy jó csapatmunkának vagy csapatjátéknak, az véleményem szerint azt válaszolja, hogy igen, tudunk, sőt lehet, hogy hozzá is teszik: „csapatban dolgozni jó”.

Ezen a véleményen vagyok én is, aki elmondhatom, hogy időm nagy részét csapatban töltöm el. Közös albérlet, egyetemi csoport, baráti kör, „munkatársak” és még sorolhatnám, de kimaradna a lényeg, hogy csapatban lenni, csapatban dolgozni jó. Ha érzem, hogy tartozom valahova, hogy felelősséggel tartozom másokért és kölcsönösen mások is értem, az jó érzéssel tölt el engem. Erőt ad a mindennapokban, erőt ad a mindennapi munkában, főként a csapatmunkában.

Tudunk csapatban dolgozni! Ki kell lépnünk abból a sokat emlegetett komfortzónánkból, meg kell éreznünk egy csapat, egy közösség megtartóerejét, s ezáltal munkánk, melyet együtt tudunk elvégezni, áldás lehet mi magunk számára, és ha akarjuk, mások számára is.

Újítsuk fel kopott kapcsolatainkat, mélyítsük el és dolgozzunk együtt. Dolgozzunk együtt a csapat aktuális feladatain. Tegyünk ne csak önmagunkért, hanem tágabb értelemben vett csapatainkért is. Nyújtsunk segítő kezet egymásnak, és bontsuk le azokat a falakat, melyet váraink köré felépítettünk. Csapatmunkával. Mert tudunk és kell csapatban dolgoznunk. Azért a várva-várt szebb jövőért.