Ötéves a Fiatal vagyok és gondolkodom rovat




„A gondolat is életet menthet...” (Milan Kundera), mert ha gondolkodunk és ezt felvállaljuk, azt jelenti, nem vagyunk közömbösek. Hisz a gondolat valóban életet menthet – közelebb visz önmagamhoz, nyitottá tesz a másik ember felé. Ezzel a mottóval indult ezelőtt öt évvel a Fiatal vagyok és gondolkodom ifjúsági rovatunk, mely azóta túlnőtte magát az újság hasábjain, jelenleg blog formájában is megtalálható az interneten, ugyanakkor öt év alatt két médiaképzéssel egybekötött találkozónak is otthont adott. Öt év alatt a rovatba sok és sokféle fiatal írt, emellett sokan működtek közre valamilyen formában, akiknek munkáját ezúton is köszönjük. Az évforduló alkalmával megkértük a fiatal gondolkodókat, hogy mutatkozzanak be, mondják el, mit jelent számukra fiatal gondolkodónak lenni.



Rajka Mária
orvostanhallgató, Kolozsvár
a rovat alapítója

Oscar Wilde, tizenkilencedik századi angol gondolkodó írja: „Légy önmagad. Mindenki más már foglalt.” Véleményem szerint

Változatosság és osztályra hangolódás

Hagyományos és modern oktatási módszerek
Bucur Tünde Csilla, tanár, Kolozsvár







El kell ismernünk, az elmúlt évtizedekben megváltozott az iskola, a tanár szerepe az oktatási folyamatban, a diákokat – a technikai fejlődés következtében – hatalmas és könnyen elérhető információmennyiség veszi körül, így a tanár már nem a tudás egyetlen hordozója. Az is bebizonyosodott, hogy nem a megtanulandó tartalmak, az óraszámok növelése a helyes válasz, ez csak túlterheléshez, a motiváció elvesztéséhez és hatalmas, használhatatlan lexikális tudás felhalmozásához és gyors elfelejtéséhez vezet.



Mi lenne tehát akkor eredményesebb megoldás? Az információkeresés, -válogatás, a tanulás tanítása, a hasznos, használható ismeretek és kompetenciák

Hét év otthon, avagy az élet iskolája?

Jonica Xénia, egyetemista, Ozsdola/Kolozsvár




Kinek a feladata a nevelés, az oktatás? Mennyire szétválasztható műfaj e két nemes és mégis óriási felelősséggel bíró feladat? Mikor kell pontosan elkezdeni, valamint abbahagyni? Milyen módszereket, stratégiákat kell alkalmazni? A világi mentalitás mennyire egyeztethető össze az egyházéval e téren? 




Vaspálcával, szelíd mosollyal, avagy ama bizonyos aranyközépúttal illő művelni e hivatásos munkát?
A mindenkori viselkedést nagyban meghatározza az úgynevezett „hét évnyi otthonlét”, amikor a legalapvetőbb