Igen, valóban furcsák vagyunk. Izgünk-mozgunk, nem tudunk
nyugton ülni, s hol a toppon érezzük magunkat, hol pedig lent, valahol a mélyben. Egyik percben úgy érezzük, hogy képesek
lennénk megváltani a világot,
míg a másikban nem is akarunk hallani arról.
Így van ez az emberekkel is: ma elfogadjuk, szeretjük, holnap pedig látni sem kívánjuk őket, és tudomást sem veszünk arról, hogy
