A játék szabadsága

Fazakas Szilvia, XI. osztály, Temesvár






Sokféle játék létezik 
és mindegyiknek megvan 
a maga építő jellege. 
Még a számítógépes 
játékoknak is, 
bármennyire is 
elítéljük azokat.






Csak egy példát említve: a testvérem online játékok által tanulta meg az angol nyelvet. Egy gyerek életében nagyon fontos a játék, s úgyszintén a felnőttében is. Ahogy fentebb említettem, a játéknak nem csak


szórakoztató szerepe van, emellett építi és fejleszti különböző képességeinket szellemi és fizikai téren egyaránt. Számomra nem kérdés, hogy a játék fejleszt és épít, de egyben kikapcsolódást, szabadságot is jelent a mindennapi feladatok forgataga után. Diákönkormányzati gyűlés előtt szoktunk egy úgynevezett „energizer” játékot játszani, mert egy hosszú nap után mindenkinek az hiányzik, hogy még egy órát ott üljön és vitassa a semmit. Na jó, nem mindig a semmit (a semmi az valami, a valami pedig már nem semmi). Ahhoz, hogy a bágyadt tekinteteket elűzzük, játszunk egyet a kreativitás „előhívása” érdekében. 
Személyes kedvenceim közé tartoznak a csapatépítő játékok. Szeretek együtt dolgozni másokkal, mert úgy gondolom, hogy akkor hozzájárulunk egymás fejlődéséhez, tanulunk a csapattársunkról, csapattársainkról. Nincs annál szebb, ha egy csapat egy idő után annyira összeszokik, hogy teljesítményeivel túlszárnyalja az elvárásokat. Továbbá szeretem a bizalomerősítő játékokat. Azután kedveltem meg, miután megtapasztalhattam, hogy milyen az és mit is jelent. Egy táborban voltunk és a résztvevőkből hat-, nyolcszemélyes csapatokat alkottak. Mégpedig úgy, hogy én csak egy ismerősömmel kerültem egy csapatba, a többiek akkor még idegenek voltak. A tábor közepén, az egyik foglalkozás alatt a bizalomról beszélgettünk és játszottunk egy bizalomjátékot is. Érdekes volt a tapasztalat, hogy idegenekben kellett megbízz annak érdekében, hogy teljesítsd a feladatot. Öröm azt mondanom, hogy a tábor óta tartjuk a kapcsolatot a csapattársakkal. A társasjátékokat is szeretem. Amikor kisebbek voltunk és unatkoztunk, előszeretettel játszottunk. A gyerekeket hagyni kell unatkozni, mert ilyenkor fejlesztik a kreativitásukat: ahhoz, hogy kitalálják, mivel foglalják le szabadidejüket, kreativitásra van szükségük. Nehéz a mai gyerekek kreativitásának utat engedni, mert nem tudják, hogyan használják, hisz nagyjából minden napjuk, minden percük be van táblázva… Általában ilyenkor szoktak kialakulni azok a játékok, amelyeket mindenki ismer, annak ellenére, hogy senki fel nem találta őket, nem lehet megvásárolni, nem lehet ellopni. Ilyenek például az „én vagyok az anyuka, te az apuka” típusú játékok.
Észre lehet venni, hogy azok, akik nem igazán játszottak gyerekként sem, felnőttként még nehezebb nekik játszani, vagy egyáltalán nem is játszanak. Nehezebben társalognak, nehezebben lehet őket megközelíteni, többnyire antiszociálisak, és nem képesek olyan empátiát érezni, mint egy átlagos ember, aki eleget játszott gyerekkorában. Úgy gondolom, játék nélkül nem lennénk olyanok, mint amilyenek jelenleg vagyunk.

Nincsenek megjegyzések: