A
20. század elején a tömegoktatás elterjedésével
az alternatív pedagógiai
szemléletek is szaporodni kezdtek, amelyek a gyerekek személyiségére,
érzékeire, érdeklődésére építenek; s általuk a fegyelem kérdése
is új megvilágításba
került.
Közülük több ma is igen népszerű, saját iskolai
struktúrával rendelkezik (Montessori, Waldorf).
Ekkor jött létre a cserkészmozgalom is Robert
Baden-Powell jóvoltából, aki 1907-ben elvitt húsz, különböző társadalmi
osztályokból származó fiút táborozni, hogy természetközeli életet éljenek,
megtanuljanak a társadalom hasznára lenni, megismerjék és elfogadják egymást,
fejlesszék magukat testben és lélekben. Nemsokára módszerét, mely főképp a
gyerekek iskolán kívüli idejének értelmes és értékes eltöltését szolgálta,
könyvben is megfogalmazta. Hasznosságát az ifjúságnevelésben állam és egyház
egyaránt igen hamar felismerte. Csakhogy a cserkészet alapítója, angol
katonaként a gyerekek személyisége és igényei mellett a hadsereg szerkezetéből
és működéséből is jócskán merített, amikor a mozgalmat kitalálta. A tíz
cserkésztörvény egyike a feljebbvalóknak való engedelmesség, de a
fogadalomtétel, a rangjelzések (különböző színű nyakkendők, próbajelvények), az
egyenruha, a mindennapi zászló fel- és levonás, az induló, a napiparancs, és
főképp az alaki gyakorlatok (menetelés stb.) mind-mind a katonai gyökerekre emlékeztetnek.
A világ cserkészei ezt mai napig hagyományként őrzik, mely erősíti a közösség
összetartozását, keretet ad a tevékenységeknek, emlékezteti a benne élőket
képviselt értékeikre.
A fegyelem azonban nem a külsőségekből fakad, a
cserkészet ugyanis önkéntes alapon működik. A gyerekek az egész éves
cserkészmunka során megtanulják, mire vállalkoznak, amikor részt vesznek egy
cserkészrendezvényen, táborban: folyamatosan feladatokat vállalnak, ugyanakkor
felelősséget is viselkedésükért, tetteikért és az elvégzendő munkáért, amely
kitölti idejüket. A cserkészeknek semmilyen magatartási szabályhoz nem kell
alkalmazkodniuk, amit nem önként vállaltak, amibe nem kaptak beavatást a próba
és a fogadalomtétel során. Nincs teljesítménykényszer, csak a játék, a munka és
az eltöltött idő öröme, aminek a szabályait mindenki elfogadta, ígérettel,
fogadalommal pecsételte meg.
Fantasztikus dolog 17 éve része lenni mindennek, látni,
ahogy a gyerekek (magán)életébe is beszivárog a fegyelmezett, ugyanakkor vidám
és tettre kész magatartás, gondolva itt saját magamra is. Hiszen a
cserkészetben meg lehet tanulni, hogy a szabályok nem eleve rosszak, ha
értékrendünkkel nem ütköznek, s így lehet jó alkalmazottnak és jó vezetőnek, jó
diáknak és jó tanárnak, jó közösségi embernek lenni: takarékoskodni magunk és
mások idejével, a megbeszélt szabályokat követni, közben igen termékeny,
kreatív munkát végezni. Úgy gondolom, az ilyen emberekre nemcsak a száz évvel
ezelőtti, de a mai társadalomnak is nagy szüksége van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése