Mindazok, akiknek részük lehetett abban, hogy kisgyerekkorukban a nagyszülők ölében hallgathatták a régi eseményeket, családi történeteket a kisgyerek rácsodálkozásával és kíváncsiságával tették ezt.
Ilyenkor mindannyian apró büszkeséggel hallgattuk, hogy
egy-egy déd- vagy üknagyszülő miként tett tanúságot
bátorságáról, vagy éppen
hátborzongató érzéssel hallgattuk a II. világháború szörnyűségeiről szóló
rémtörténeteket. S mindezek a „legendás mesék” világán túl, részei a történelemnek. A családi történetek vagy saját családtörténetek fontos
alkotóelemei személyiségünknek, elsősorban identitásformáló szerepük van.
Abból, hogy megismerem családom történetét tudom, hogy ki vagyok, hogy hol és
hova születtem, mi az, amit nemzetemnek, hazámnak nevezek.
Másodsorban pedig a családi történet ismeretének megtartó
szerepe van, s ez szorosan összefügg
közösségformáló szerepével. Egyre gyakrabban halljuk, hogy elgyökértelenedett
világban élünk, ami önmagában nem föltétlenül rossz, hisz vannak jó oldalai is
annak, hogy világunk olyan mobilissá vált. De emberi kapcsolataink másak
lettek, fogalmazhatnák úgy is, hogy virtuálissá váltak. Így gyakorta sokkal
könnyebb egy-egy üzenetet írni valakinek, mint személyesen felkeresni. Viszont
ez családunkat, annak történetét, arra is ítéli, hogy közösséget formáljunk
egymással, a jó közösség pedig mindig megtartó szerepet játszhat.
A családtörténetek felkutatása pedig mindig egy grammal
több izgalmat hordoz magában, mint amikor száraz történelmi adatokat olvasunk.
Annak a felkutatása, hogy őseink honnan származtak, a családban esetleg milyen
fordulatok, bonyodalmak voltak, mind segítenek jobban megérteni az egyetemes
történelmet. A kettőt sokkal könnyebben össze tudjuk kapcsolni így. S ami a
legfontosabb: szűk, vagy tágabb hazánk történelmét így mindeneknél jobban a
magunkénak érezhetjük. Amit pedig magunkénak érzünk, az fontossá válik
számunkra. Így családi történeteink történelemmé válnak. S ezt csak így tudjuk
tisztelni, őrizni s továbbadni. Továbbadni, akár úgy, ahogy negyszüleink
tették velünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése