Etika – 1. a személy természetes és alapvető készsége, szándéka
a jóra, arra, hogy segítse önmaga és mások életét, anélkül, hogy kárt okozna; 2. a felelősség tana, amely azon szabályok,
viselkedésformák és normák vizsgálata, mely meghatározza egy személy vagy
csoport hozzáállását, magatartását; 3. erkölcsi szabályok rendszere;
4.
filozófia – az erkölcsi törvényekkel
foglalkozó szakterület.
A kérdés tehát adott: létezik erkölcs, etika
a kereszténységen túl,
s ha igen, lehet-e azt helyettesíteni? A válasz egyszerű:
igen, létezik. Minden vallás önmaga természetéből kifolyólag magával hordoz
olyan viselkedésnormákat, amelyet tagjainak követni kell. Így a vallásosság,
vallási tanrendszerek belső lényegéből kifolyólag rendelkeznek etikával,
erkölcstannal. Nagyon leegyszerűsítve: mit szabad tegyen például Ukulu-Mukulu
ahhoz, hogy törzsének tagjait ne bántsa meg, sőt isteneinek is tetsző életmódot
folytasson. Valamint ugyanezt teszi egy jó katolikus is, vagyis mindnél több
jót és kevesebb rosszat. Viszont adott a kérdés: az ateista embernek így nincs
etikája? Csak emlékeztbe idézve az „átkost,” volt és van a kommunizmusnak is
etikája. Ez viszont nem meglepő, mivel már Szent Pál is arra figyelmeztet,
hogy az alapvető erkölcsi törvények a pogányok szívébe is be van vésve.
Génjeinkben hordozzuk azt, hogy fajtársainkat védeni kell, vagy érdekes módon
van bennünk egy pici hang, ami gyakran megálljt parancsol az embernek. Ez lenne
a lelkiismeret, amely attól függetlenül, hogy ki milyen vallás vagy felekezet tagja, vagy
azon kívüli, mindenkiben megszólal.
Most már csak az a kérdés, miben több a
keresztény etika, más etikai rendszerekhez képest. Alapjáraton és első látásra
azt mondhatnánk, semmiben, hiszen az alapvető természetes erkölcsi törvények
megegyeznek (pl. ne ölj, tedd a jót, ne bánts mást). A jézusi etika avagy a
keresztény erkölcsösség többlete viszont túlmutat ezeken a törvényeken. Olyan
törvényt követel meg, próbál szívünkbe vésni Krisztus, mint az
ellenségszeretet, mely az emberi mivoltunkon való felülkerekedésre ösztönöz. Mert
ki a búbánat szeretné az ellenségét szeretni… Hát a jó katolikus. Viszont ne
feledjük, az ellenségszeretet nem azt jelenti, hogy ölelgetni kell
ellenségeinket, hanem az embernek kijáró tisztelet megadását, még annak a
személynek is, aki nekünk rosszat tett. Ez viszont nem könnyű feladat.
Hogy van-e etika a keresztény etikán túl? A
válasz, hogy van, különbözik attól, viszont hiszem, hogy célja egy, mégpedig
egy tökéletesebb és teljesebb életet élni a földön, nem félelemben, hanem
szeretetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése