Bioetikai dilemmák

Laczkó Boglárka, orvostanhallgató, Marosvásárhely

Harmadéves orvostanhallgatóként engedjék meg nekem, hogy a bioetika egyik ágát, az orvosi etikát vegyem górcső alá. A téma olyan kérdéseket tartalmaz, amelyek akár orvosként, akár páciensként, de mindenki életében felbukkanhatnak.

A hippokrateszi eskü eredeti szövegéből olyan részleteket idézek, amelyek a leginkább átértékelődtek napjainkban. Magyarországon már nem ezt használják, Romániában még igen. Látni fogjuk,

hogy némely helyzet nem fekete s fehér, legtöbbször ami etikus, nem feltétlenül helyes. Vagy relatív, kinek a szempontjából helyes.

És halált okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésére sem...

Az eutanázia, azaz kegyes halál kérdése kényes pont. Meg lehet érteni a beteget is, aki nem szeretne fájdalomban tovább élni. Mégis nagyon vékony a határ. Mi van akkor, ha nincs szellemi képességeinek teljes tudatában? Ha nem tudja, mit szeretne és mire mond igent? Ha befolyásolják? Esetleg ha kómában van? Az eutanázia hívei szerint az élet mellett a kegyes halálhoz is jogunk van, de ez szemben áll a keresztény hitvallással, mely az agóniát az élet részének tekinti és megtisztulást rendel hozzá. Az életünk Isten ajándéka, ő adta és csak ő veheti el. Jogilag sem (mindenhol) támogatott a kérdés, öngyilkosságnak / gyilkosságnak tekintik. Ne felejtsük el, hogy az is eutanáziának minősül, ha valaki lemond a kezelésről, vagy nem szeretné, ha újraélesztenék.

[...] hasonlóképp nem fogok adni nőnek sem magzatelhajtószert.

Vegyünk egy példát: Adott egy 17 éves fiatal lány. Ösztöndíjas tanuló egy jó líceumban. Mivel szerény körülmények között nőtt fel, a családi kassza nem birná a taníttatását támogatás nélkül. Érettségi után állatorvos szeretne lenni. Egy alkoholgőzös buliból terhesen megy haza. Választás előtt áll. Ha megszakitja  tanulmányait és megtartja a gyereket, akkor nagy terhet ró szülei nyakára, akik őt és két testvérét is alig tudják eltartani, nem hogy még egy újszülött felnevelésében segítsenek. A gyerek apja nem vállalja a felelősséget.

A „bajba jutott fiatal lány” esete sajnos már-már tipikus. Egy ilyen lány szembe kell nézzen a társadalom ítéleteivel, a szülei csalódottságával, azzal, hogy egyetlen elkövetett hiba miatt máris két életről kell döntsön. Kérdés, hogy ez tényleg az ő döntése? Joga van meghozni egy ilyen döntést?

A művi abortusz problémakörében a legnagyobb kérdőjelet az jelenti, hogy mikortól tekintjük embernek a zigótát / embriót / magzatot. Mert amennyiben az embert látjuk benne és nem a folyamatosan növekvő sejthalmazt egy nő méhében, akkor jogok illetik meg. Joga van az élethez, s eltávolítása gyilkosságnak minősül. Megoszlanak a vélemények. Van aki a fogantatása pillanatától embernek tekinti, más akkor, ha már eldől, ikrek-e vagy sem, vagy életjelenségei orvosi eszközökkel kimutathatók. Vannak, akik a születés pillanatától, a legszélsőségesebbek pedig onnan tartják embernek, amikortól öntudata van.

Ezek a születendő gyerek jogai, de mi van az anya jogaival? Neki úgyszintén joga van egy teljes életre, joga lenne eldönteni, mikor elég érett ahhoz, hogy gyereke legyen. Az ő testéről van szó. Természetesen itt szóba jön egy másik kérdés: a fogamzásgátlás, ahol a vallás és az orvostudomány megint eltérő nézeteket vall. Az orvosok elvégzik az abortuszt, habár ellentétes az eskü szövegével. Hallottam azonban olyan orvosokról is, akik kikötötték, hogy ilyent nem vállalnak. Habár a kegyetlen döntést nem ők hozzák, a gyakorlati részt ők kellene elvégezzék.

És ha olyat látok, hallok [...], amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni [...]

Az orvosi titoktartás rengeteg kérdőjelet felvet. Mert gyakran olyan adatokat akarnak eltitkolni, amelyek mások egészségére is kihatással vannak. Az orvosnak elsősorban a saját páciense érdekeit és akaratát kell figyelembe vennie, jogilag büntethető lenne, ha olyan adatokat közöl, amiket a beteg  megtiltott. Vegyünk egy másik példát: K. úr elméletileg boldog házasságban él 10 éve, gyakorlatilag már régóta csalja feleségét. Sikerült is neki egy nemi betegséget elkapnia. Orvosának megtiltotta, hogy feleségét értesítse erről, aki így állandóan veszélyben van.

A fent vázolt eseteket órán hallottam, nem kitaláltam. Természetesen még rengeteg vitatható kérdés van, ez csak pár példa volt. Próbáltam nem véleményt alkotni s nem befolyásolni az olvasót. Megvan, mi a helyes jogilag, mi a helyes az egyház szerint, mi a helyes az orvosi eskü szerint. Végső sorban mégis az a fontos, hogy szerintünk mi a helyes. Melyik döntésben halljuk leginkább Isten hangját?