Nézőpont

Rajka Mária, orvostanhallgató, Kolozsvár

Minden kritika legbelülről indul. A mások kritikája magamból

„Aki belülről lát valamit, az másképpen látja, mint aki csak kívülről látja.” (Kosztolányi Dezső)

Jól kell egyezni az emberrel, akivel hosszútávon együtt élünk. Jól kell ismerjük, és el kell fogadjuk.

A leghosszabb ideig önmagunkkal élünk.

Reális önlátás nincs önkritika nélkül. Korrekt élet nincs reális önlátás nélkül.

A kritika alapja a kapcsolat. A megfelelni vágyás, a beilleszkedés. Önmagunkkal való kapcsolatunk, milyenek szeretnénk lenni, milyeneknek akarunk látszani.

Kritizálva, elemezve a történéseket kitépjük függetlenségükből.

„Lényeges, lényegtelen. Kezdet, vég. A beavatkozás, a magyarázkodás vágyából származnak ezek a jelzők. De ezáltal letapossuk saját érzéseinket és a külső életrajzhoz kapcsolódunk, az összekötő pontokhoz.” (Irena Vrkljan: Marina, avagy az önéletrajzról)

Jó. Rossz. A határ köztük relatív. Reális. Irreális. Nézőpont kérdése.

„Minden, ami a megismerés számára létezik, tehát az egész világ, a szubjektumra vonatkozó objektum, a szemlélő szemlélete: képzet.” (Schopenhauer)

Nincs helyes önkritika, csak kritika. Kritika nélkül nincs fejlődés.

Hogy hova fejlődünk, nem tudom.