Aki irgalmas, az igazságos. Az irgalmassághoz gyakran
párosítjuk a könyörületet és az igazságosságot. Viszont a kérdés adott és
jogos: Minden esetben igazságos-e az, aki irgalmas?
Előfordul az, hogy néha hamarabb megbocsátunk vagy
elnézzük hozzánk közel álló embereknek a hibáit, míg másokkal szemben
könyörtelenül
igazságot szolgáltatunk. Így az állítólagos irgalmasság nem
mindig feltételezi az igazságosság tényét is. A tett súlyától függően, a ránk
mért, rótt elégtétel elengedésében lehet az ember irgalmas, ha embertársunk
igaz megbánást tanúsít. Így az ember lehet irgalmas és igazságos egyszerre.
Viszont mások hibáinak, bűneinek elnézése nem az irgalmasság jellemvonása. Az
igaz ember akkor irgalmas, amikor elengedi a tetteinkért járó jogos
következményeket, ha tanultunk belőle és megbántuk azokat. Így igazságos és
irgalmas Isten is. Habár Isten irgalmassága és igazságossága a mi értelmünkkel
felfoghatatlan, és annak megértésére képtelenek vagyunk önmagunktól, de a
Szentírás szavaiból tudjuk, hogy Isten egyszerre irgalmas és igazságos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése