Gondolatok a hatalomról

Balázs Brigitta, Ditró

Egy ideális világban ezt a plusz tudást, ezt a megszerzett előnyt mindenki úgy hasznosítja saját céljai érdekében, hogy azzal mások érdekeit, mások értékrendjét nem zavarja, és másoknak nem tesz keresztbe saját céljaik elérésének útján.

Hatalma van a kisgyereknek, aki a csokiért toporzékol az édesanyjának az üzletben, s az édesanya, hogy elkerülje a jelenetet, inkább megveszi az édességet, bár eredetileg

nem is így gondolta. Hatalma van az üzletvezetőnek, aki munkát ad, és bármelyik pillanatban elvehet. Hatalma van a tanárnak, akin nem csak az múlik, hogy a gyermekek mit és hogyan fognak megtanulni, hanem az is, hogy a nevelése által milyen felnőtté válnak majd. Hatalma van egy lelkivezetőnek, a polgármesternek, de még a bolti eladó kezében is hatalom van, amikor puszta jóindulatán múlik, felhívja-e a figyelmemet arra, hogy az a joghurt már négy napja lejárt. Hatalma van annak a nőnek vagy férfinak, aki tudja, hogy szeretik őt, de hatalommal bír az újságíró, a műsorszerkesztő is, aki eldöntheti, miről és hogyan formál véleményt.

A hatalom számtalan formája körvonalazódik gondolataimban: bár elsőre mindenkinek a társadalmi ranglétrán már felkapaszkodottak, a vezetők vagy az ország fő emberei kezében lévő hatalom jut eszébe, akik a társadalom egészére kiható döntéseket hozhatnak, úgy vélem, mindannyiunk kezében van hatalom. Mindenki, aki egy plusz tudás birtokában van, valakivel szemben fölényben van. Figyelnünk kell, mert a hatalom felelősséggel jár. A felelősségtudatunk és értékrendünk szabja meg, mit kezdünk ezzel a plusszal.

Egy ideális világban ezt a plusz tudást, ezt a megszerzett előnyt mindenki úgy hasznosítja saját céljai érdekében, hogy azzal mások érdekeit, mások értékrendjét nem zavarja, és másoknak nem tesz keresztbe saját céljaik elérésének útján. De sajnos a valóság teljesen más. Az emberek számára már nem elég pusztán a saját célokért hasznos életet élni, a valóságban sokan visszaélnek a hatalmukkal. A birtokunkban levő hatalom mértékével egyenesen arányos az általunk, mások életében okozott, okozható kár, ha visszaélünk a saját előnyünkkel vagy előnyösebb pozíciónkkal.

Rövid gondolatmenet és oly egyszerűnek tűnő megoldás: akkor gazdálkodjon mindenki oly módon saját tudásával, saját hatalmával, hogy azt mások megcsonkítása nélkül tegye, úgy, hogy saját céljai megvalósításában ne ásson árkot mások önmegvalósításának ösvényébe. Milyen szép és egyszerű is lenne. Mindenki egyformán haladhatna előre, saját útján, saját elképzelései, jövője felé, és mindenki boldog lehetne.

Vajon lehetne?

Kép: Tima Annamária