Az elmúlt hetekben a hatalom témáját boncolgattuk, rendszerint azt elemezve, aki a hatalmat birtokolja. De mi van azzal, akin a hatalmat gyakorolják? Kicsit tekintsünk bele, vizsgáljuk meg az ő helyzetét is. Egyáltalán következik-e a hatalomból feltétlenül az elnyomás?
Ahogy
a témát meghallottam, legelsőre George Orwell 1984 című könyve jutott eszembe,
amely egy disztópia, tehát egy negatív utópikus világot mutat be, ahol
a hatalom mindent letarol: gondolatokat, egyéniségeket. A nép élete sablonos, az embereket folyamatos félelem tölti el, mindent a Párt irányít. Még a nyelvezet is korlátozott, azon elgondolás szerint, hogy amit nem mondunk ki, azt elgondolni sem lehet. Ezen társadalom egy másik változata jelenik meg az Emlékek őre című könyvben, amely ugyancsak disztópia. Az itt bemutatott társadalom elsőre talán barátságosabbnak tűnik. Aztán rá kell jönnünk, hogy itt is mindent a hatalom irányít, a bölcsek, akik a gyerekeknek 12 éves korukban megszabják életüket. Ebben a világban nincsenek érzelmek, emlékek, nem ismerik a jó, a szép fogalmát, a színeket. Igazából az emberek egész élete robotolás, ráadásul olyan munkakörben, melyet mások szabtak ki nekik. Választási lehetőség nincs. A felvázolt alapgondolatok abszurdnak tűnhetnek, mivel a téma valóban elvont, de végső soron elgondolkodtató és megrázó, ugyanis felmerül a kérdés, honnan az ötlet ezen könyvekhez? Az a tény, hogy az írók fejében felötlött egy ilyen kép, nem véletlen. Kell hogy legyen valamilyen szinten valós alapja, és ez az, amire figyelnünk kell.
a hatalom mindent letarol: gondolatokat, egyéniségeket. A nép élete sablonos, az embereket folyamatos félelem tölti el, mindent a Párt irányít. Még a nyelvezet is korlátozott, azon elgondolás szerint, hogy amit nem mondunk ki, azt elgondolni sem lehet. Ezen társadalom egy másik változata jelenik meg az Emlékek őre című könyvben, amely ugyancsak disztópia. Az itt bemutatott társadalom elsőre talán barátságosabbnak tűnik. Aztán rá kell jönnünk, hogy itt is mindent a hatalom irányít, a bölcsek, akik a gyerekeknek 12 éves korukban megszabják életüket. Ebben a világban nincsenek érzelmek, emlékek, nem ismerik a jó, a szép fogalmát, a színeket. Igazából az emberek egész élete robotolás, ráadásul olyan munkakörben, melyet mások szabtak ki nekik. Választási lehetőség nincs. A felvázolt alapgondolatok abszurdnak tűnhetnek, mivel a téma valóban elvont, de végső soron elgondolkodtató és megrázó, ugyanis felmerül a kérdés, honnan az ötlet ezen könyvekhez? Az a tény, hogy az írók fejében felötlött egy ilyen kép, nem véletlen. Kell hogy legyen valamilyen szinten valós alapja, és ez az, amire figyelnünk kell.
Az
1984 című könyvben ez áll a hatalomról: „A hatalom a fájdalom és a megalázkodás
előidézésében rejlik. A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra
tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk.”
Mint
ezt az idézet is mutatja, a hatalom fogalma sokszor negatív kicsengést kap,
pedig igazából ajándék kellene legyen, mely arról szól, hogy segítségével
valaki a rendet, a békét és a szabadságot biztosítsa. Megválaszolva az elején
feltett kérdést, azt állítom, hogy nem feltétlenül kell összefüggenie az
elnyomással. Lehet a hatalmat úgy gyakorolni, hogy annak csak pozitív hatása
legyen, bár ezzel a „tökéletes” és önzetlen szeretettel átitatott hatalommal
csak Isten rendelkezik. Ezért mi, emberek, mivel mi is kaptunk egy kis darabkát
ebből, mi is rendelkezünk bizonyos szintű hatalommal, s azt gondolom,
mindenképp hozzá kell forduljunk „használati útmutatót” kérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése