Honnan ered a hatalom? Kinek és miért adatik hatalom mások felett? Több szociológiai, pszichológiai, netán teológiai magyarázatot, definíciót olvashatunk, találhatunk a hatalom fogalmáról. Hagyományos megközelítésben a közösség vagy egy külső fórum által fel-, illetve átruházott döntéshozói és végrehajtói feladatkör.
Azonban
az elmúlt év politikai eseményeit szemlélve gyakran megkérdőjeleződik
számunkra, hogy a hatalom valóban a közjót szolgálja-e, vagy éppen ellenkezőleg,
magánérdekeket elégít ki. Egyesek, akiknek kezében erő van, úgy kapták azt,
mint szamár a fület. Ezért is van, hogy nem is tudják igazán értékelni azt,
amijük van. Így a közjó fogalma sem lesz igazán fontos az illető számára, s itt
beszélhetünk politikusokról, szülőkről, pedagógusokról, a rend őreiről, de még
klérusról is. Sajnos társadalmunk már nem kíváncsi arra a hatalomra, amely a
„János bácsi azt mondta” alapelven működik. Nem kíváncsi sem erőre, sem az önös
akaratra és erőfitogtatásra. Nem bújhatunk meg a kényelmes, hagyománynak
nevezett köntös óvó, védő szárnyainak árnyékában sem. Nem írhatunk kedvünkre le
vagy át bizonyos szabályokat, csak mert nekünk úgy jó. Gyakori hiba és
botránykő a hatalmasságok körében, de ami ennél is fájóbb, amikor ehhez
körmönfont, hosszú logikai csúsztatásokkal tűzdelt, demagóg magyarázatot kap a
plebsz. Elvégre XIV. Lajostól tudjuk: „Az állam én vagyok.”, de
helyettesíthetjük akármilyen más szóval (cég, család, hivatal, egyház stb.).
Viszont ma már ez nem magyarázat, pláne nem a baklövésekre. Ezzel a hatalmasság
csak öngólt rúg és hitelt veszít alárendeltjei körében.
Milyen
a hatalom? Milyen lehet egy vonzó hatalmasság? Erre talán Jézus adja meg a
hiteles forrást. Ha valaki, hát neki hatalom adatott. Szigorú, amikor kell, de
ugyanakkor megbocsátó és leereszkedik a bűnösökhöz is. A törvényt nem megszegi,
nem felülírja, nem önös új szabályokat vezet be, hanem beteljesíti az Írásokat.
Nem konzervatív, nem is laissez-faire, radikális, de mégis humánus a jézusi
hatalom. Nem követel többet, mint amire az ember képes, de azt az egy
talentumot mégis számon kéri, amit adott. Nem lóg ki a sorból, nem áll felette
mindennek és mindenkinek, csak mert ő az, hanem ahogy az elmúlt karácsonyi
időszak is mutatta, beáll a sorba. Mikor a Jordánban megkeresztelkedik, nem
olvassuk az evangéliumokban, hogy mindenkit félreállít és belegázol a folyóba,
hanem beáll a sorba és türelmesen kivárja, amíg Keresztelő János elé ér. Nem
kívülről irányítja, hanem belülről hoz változást. Talán ezek lehetnek,
lehetnének azok a jellemvonások, melyek által vonzóvá válnának a hatalmasságok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése