Ötéves a Fiatal vagyok és gondolkodom rovat

„A gondolat is életet menthet...” (Milan Kundera), mert ha gondolkodunk és ezt felvállaljuk, azt jelenti, nem vagyunk közömbösek. Hisz a gondolat valóban életet menthet – közelebb visz önmagamhoz, nyitottá tesz a másik ember felé. Ezzel a mottóval indult ezelőtt öt évvel a Fiatal vagyok és gondolkodom ifjúsági rovatunk. Öt év alatt sok fiatal írt a rovatba, emellett sokan működtek közre valamilyen formában, akiknek munkáját ezúton is köszönjük. Az évforduló alkalmával kérdeztünk néhány fiatalt. 

  

Dénes Gabriella

korrektor, Kolozsvár

a Vasárnap munkatársa 2009–2013 között

 Mit jelentett számodra fiatal gondolkodónak lenni?

Számomra nagyon fontos volt, amikor elindult a rovat, hiszen azt gondoltam, végre van egy olyan fórum, ahol azok a fiatalok, akik indíttatást éreznek véleményük nyilvános megfogalmazására,

végre megtehetik. És mindezt nem csak szórványosan és véletlenszerűen, hanem egy erre szánt ciklus keretében. Persze nehéz megkülönböztetni néha, hogy az ember saját gondolatait írja-e le, vagy az egyház véleményét mondja el elmélkedés nélkül. A rovat előre bejelentett témái, kérdésfelvetései segítettek abban, hogy én is elgondolkodjam azon, valójában mi is a véleményem egy-egy tematika kapcsán. Néha bátorság kell ehhez is – mármint hogy egyáltalán gondolkodjunk.

Mit jelentett a Vasárnapban elmondani a véleményed?

Mivel a rovat indulásakor magam is a Vasárnap munkatársa voltam, azt nem mondhatom, hogy az újdonság erejével hatott. Bár az is igaz, hogy a gondolkodó-rovat másfajta hozzáállást igényel, mint mondjuk egy-egy tárgyilagosabb sajtóműfaj létrehozása. Talán azt mondhatom, hogy kihívás volt egy ilyen kötetlenebb műfajban elmondani a véleményem – mert úgy kell megfogalmazni, hogy közérthető, de ne félreérthető legyen.  

Hogyan fogadtad az ötletet, a témákat?

Nem mindenik hozott lázba, be kell vallanom. Nyilván mindenki elmondhatja ugyanezt; van, amiről szívesebben gondolkodom, írok, beszélek, van, amiről nem, mert egyszerűen érint, vagy már régebb végiggondoltam, és nincs újabb ötletem a téma kapcsán. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, nem könnyű olyan témát találni, amely mindenkinek tökéletesen megfelel.

  Réti Tamás

tördelő, Kolozsvár

A szó nemes értelmében nem tudom magam mint gondolkodót meghatározni. Ahhoz én egészen apró vagyok. De elég sokat morfondírozok különböző kérdéseken, eseményeken. Talán többet is, mint kellene. Szeretek tájékozott lenni, annyi minden történik; és ebből is adódik, szeretem, ha megvan a saját magam által megalkotott véleményem. A Vasárnap olyan újság, ahol helye van a véleménynek mint a közlést szolgáló közegnek. Egy újság nemcsak leír és elmond, hanem véleményt is kell formálnia. Én ebben láttam, látom a rovat lehetőségét. Talán más is elgondolkodik vagy más véleményt alakít ki. Azzal már párbeszédet kezdhetünk, vitázhatunk, megcáfolhatjuk vagy alátámaszthatjuk. A rovat lényegét az első felkéréskor így határoztam meg magamnak: egy közeg, ahol elmondhatom a véleményem, akár egyezik, akár nem az egyházaméval. Ebben pedig nem látok problémát, mindaddig, amíg nyitottak vagyunk a párbeszédre, ahogy angolul mondják: „think outside of the box”, azaz gondolkodjunk a dobozon kívül is. Talán fiatalként az ember még vagy most másképp látja a helyzetet, újdonságként hat. Talán lázadhat is egy kicsit, mindaddig, míg a fejlődés és jószándék vezérli.

Azért be kell vallanom, mindig kaptam valamit, amiről elmondhattam a véleményemet, szóval nem volt olyan téma, ami érdektelennek tűnt volna nekem. Azt szerettem, hogy a megadott témán belül lehetett mozogni is. Nem merev kinyilatkoztatás szintjén működött. Úgy nagyon nehéz lett volna, és gondolom, ez a fajta nyitottság pozitív hozzáállást eredményez. Ugyanakkor mindig is kíváncsian figyelem és követem a témákat, hiszen mindig van valami, amiről el lehet vagy el kell mondani a véleményünket.

  Jonica Xénia

teológia–történelem–levéltártan szakos hallgató, 

Kolozsvár/Ozsdola

Mit jelentett/jelent számodra fiatal gondolkodónak lenni?

Egyszerűen azt, hogy nem feltétlen hagyom a környezet teljes körű befolyását érvényesülni az életemben. Azáltal, hogy gondolkodom s véleményt próbálok alkotni, valamint utánaolvasok jelenségeknek, az mind azt „bizonyítja”, hogy nem váltam még tömegemberré, vagyis mielőtt bármivel is egyetértenék vagy megcáfolnám, próbálom „megvizsgálni” azt más szemszögből is. Azt gondolom, hogy a mai fiatal elsődleges kihívása a céltudatos élet megélése mellett az, hogy kialakítson és fenntartson egy egészséges individuumot, aki képes gondolkodni, mielőtt rábólint bármire, avagy döntést hozna és cselekedne. Természetesen a fiatal gondolkodás az amolyan „fiatal”, ahogy – a tapasztaltak –tartják. Törekszem gondolkodni, a magam éveim számával, ami így (is) van rendjén. A lényeg a józan ítélőképesség, a tenni akarás, akármilyen generációhoz is tartozik az adott egyén.

Mit jelentett a Vasárnapban elmondani a véleményedet?

Elemi iskolásként mindig izgatottan vettem a kezembe hétről hétre a templom sekrestyéjében a Vasárnap című katolikus hetilapot. Tartalma mindig sokszínű és gazdag volt, úgyhogy a fiataltól az idősebb korosztályig mindenki találhat(ott) számára érdekes olvasnivalót. Mindenképp megtiszteltetésnek tartom, hogy a Vasárnapban lassan már hat éve elmondhattam valamilyen formában, időszakban szerény véleményemet, akár meghatározott, akár általam választott témában.

  Mihály Imre

plébános, Marosújvár

Papként mit jelentett/jelent számodra fiatal gondolkodónak lenni?

Az olvasók is tudják, hogy amit sugárzok magamból, az mások számára is láthatóvá válik, bármilyen előjelű legyen is az. Amire állandóan gondolok, az meghatároz, sőt tetteket szül majd. Amíg belül zajt hagyok, addig belső békém sem lesz. Úgy gondolom, felelős vagyok gondolataimért, főleg akkor, amikor azt másokkal megosztom. Felelős vagyok, mert gondolataimmal hatással lehetek mások életére, ahogy saját gondolataim hatással vannak az én életemre.

Mit jelentett a Vasárnapban elmondani a véleményedet?

Sokat gazdagított lelkileg is mások véleménye, akik kalauzként és kísérőként többet tudtak mondani Istenről, önmagukról és a világról. Többet tettek és tesznek ők azzal, hogy lelkileg gazdagabban élnek. Mindig vonz a társaságuk. A saját véleményem is akkor talál jó talajra az olvasó szívében, ha az tele van lelki gazdagsággal, valahol benne dobog a szívem, az addigi tapasztalataim, egyszóval én magam. S ahogy gazdagított engem más, úgy tudok én is gazdagítani másokat. De tudom, hogy véleményem akkor igazán gyümölcsöző, ha ott állhatok leírt szavaim mögött hiteles emberként.

Minden egyes felkérésben ott éreztem a kihívást, felelősséget és lehetőséget, hogy most újra valamilyen formában „lámpás” lehetek. Bevallom, nem mindig ment ez könnyen. Néha kicsinek éreztem magam, s nagynak a felelősséget, mert olyan dologról kellett szólnom, amiben még van mit tanulnom vagy éppen javítanom. De mentségemre szolgáljon, hogy amerre vezettem a kedves olvasót, az számomra nem ismeretlen világ, mert bár viszonylag fiatalon, de folyamatosan tanulom magam s azon vallásos témákat, melyekről szóltam, sőt eddigi életemmel sok dolgot aláhúzhatok.