Megválaszolatlan kérdések tárházából

Deák Anna, Torda/Kolozsvár




A reggeli facebook-check során újabb eljegyzés híre jön, délben a kollégákkal az újság egyik párkereső rovatán mosolyogtunk, üres menetekben Gyurkó László Szerelmeskönyvét olvastam, úton hazafelé zenehallgatás közben pedig a The Man I Love című jazz-standard bukkant fel a semmiből.

Az álmodozásra hajlamos egyén azt mondaná: véletlenek márpedig nincsenek! Hideg fejjel viszont inkább arra következtetek, 

hogy talán túl sokat foglalkoztat a téma. Miért? Korral jár? Társadalmi nyomás? Vagy ilyen az ember mint lény – társas, társát kereső? Talán akaratunkon kívül is foglalkozunk a társkeresés kérdésével; mindenesetre szerencsés az, aki elmondhatja magáról, hogy megtalálta az igazit és meg van elégedve a választásával (de hát ezt csak az út legvégén lehet eldönteni, nem?). A legkönnyebb az lenne, ha valaki kezünkbe nyomna egy térképet, melyet követve a végén ott vár a barna hajú, zöld szemű herceg a bicikli mellett, könyvvel a kezében (szabadon lecserélhető az ideális partner leírásával).

Térkép nincs, sajnos, viszont van néhány tanács, amit ilyenkor osztogatni szoktak:

– mozogj olyan körökben, ahol jól érzed magad, így nagyobb az esélye, hogy hozzád hasonló (érdeklődésű, életvitelű) személyt ismersz meg

– légy nyitott, ne félj az ismeretlentől – természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden rokonszenves embert le kell szólítani az utcán, de megijedni sem kell egy ismerkedési szándéktól

– tanulj az eddigi kapcsolataidból és rugaszkodj el a múlttól – egy új ember megérdemli a megelőlegezett bizalmadat

Jó lenne statisztikát is olvasni arról, hogy kinél milyen módszer járt több sikerrel.

Ismerkedjünk munkahelyen? Színházban? Egyetemen? Temp­lomi közösségben? Facebookon? Táncházban? Villamoson? Helyszínek, emberek kerülnek, de akkor jön a következő kérdés: milyen módszerekkel? Talán túl meredek valakit megszólítani a buszmegállóban, két egyetemi előadás között viszont már elfogadható – nem lehet egy okos eszközzel bemérni, hogy ki mekkora távolságot tart maga körül. Mindenesetre az egykori illemszabályok fellazultak, nagyvárosokban legalábbis. Lányként ezt ajánlanám: gondolkodjatok apró lépésekben, s figyeljétek, hogy mennyire enged közel a másik fél. De részemről ez is csak sötétben való botladozás. Töredelmesen be kell vallanom: nem tudom, hol kell párt találni. Ha valaki tudja a választ, szóljon nekem is.