Tantárgy-e a hittan? Hitoktatás vagy hitre nevelés?

Gagyi Katinka, tanár, Székelyudvarhely

Az utóbbi években különféle nyomás hatására sokakban felmerül a kérdés: lehet-e oktatni a hitet? Lehet-e tanítani a vallást? Erre a nemritkán provokatív kérdésre első reakcióként kérdéssel felelek: lehet-e nevelni a testet? Hiszen tantárgyaink között szerepel a testnevelés, aminek fontosságát ezúton is hangsúlyozom.

Kétségkívül tantárgyaink többsége a szellem megmunkálásáról, az agy tornáztatásáról szól. De az ember lélek, szellem és test egysége. Amennyire nélkülözhetetlen a szellemet

dolgoztatni, annyira lényeges a testet és lelket is nevelni. Így nyer értelmet a vallási ismeretek oktatása. Különösen ott jut ennek létfontosságú szerep, ahol nem rendszeres, vagy teljesen hiányzik a plébániai hitoktatás.

Nagyon fontosnak tartom, hogy gyermekeink, fiataljaink tisztában legyenek alapvető hitbeli kérdésekkel – ezáltal erősítve falaikat a támadásokkal szemben. Viszont a hittanóráknak nem csupán ez a funkciója. A hit megélésének módja, az Istennel való kapcsolat is terítékre kerül, illetve kellene, hogy kerüljön, ami támpontot ad az élet útvesztőiben. Különben a templomon kívül hol hallana Istenről, vallásról, hitről a nebuló? (Már ha kérdéseivel egyáltalán eljut a templomig.) Ha pedig szigorúan ragaszkodom a címben feltett két kérdéshez, akkor röviden így válaszolok:

1. Szomorúan veszem tudomásul, hogy a jól bevált módszereinket vágjuk sutba. A kommunizmus negyven éve után mindenki (szülő, tanuló, pedagógus, pap) egyaránt örült, hogy végre az iskola padjaiban is lehet Istenről hallani. A 89-es változások után negyed évszázaddal pedig megkérdőjelezzük a hitoktatásnak mint tartárgynak a létjogosultságát. Mi történt időközben? Megváltozott Isten, már ő sem a régi? Vagy pedig a baloldali, liberális (és aberrális – Eperjes Károly színművész szavaival élve) politika belopta nézeteit az agyunkba, így változtatva meg Istenhez fűződő viszonyunkat? Feltesszük a radikális kérdést: tantárgy-e a hittan? Azt persze nem kérdezzük véletlenül sem, hogy tantárgy-e a matematika, a román nyelv, az angol, a technológia, az állampolgári nevelés. Ha már itt tartunk, tantárgy-e a zene, a rajz?

2. A hitet sem oktatni, sem arra nevelni nem lehet. A hit kegyelem, Isten ingyenes ajándéka. De lehet oktatni egyházunk tanítását, számtalan kérdésben megfogalmazott álláspontját. Lehet nevelni a gyermeket, ifjút az istenkapcsolat megélésére, a hit gyakorlására, az ezekben való elmélyülésre és fejlődésre. Ez a felelősségteljes feladat pedig a szülő után az egyháznak és iskolának közösen adatott.

„Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat.” (2Tim 4,2–3) Vajon a páli szavak nem a jelen helyzetre vonatkoznak?