Hú, de tele vagyok – avagy a böjt hatása a szervezetre

Réti Tamás, Kolozsvár

Már a vallási szocializáció kezdeti szakaszán megtanulja minden jó katolikus, a böjt azt jelenti, hogy nem eszünk húst. Érdekes volt megtapasztalni, míg hitoktató voltam, illetve egyszerű emberekkel beszélgetve, a böjt szó hallatán majdnem mindig azt a választ kapjuk: nem eszünk húst. 

A böjt viszont sokkal komplexebb vallásfenomenológiai jelenség, mint csak arra redukálni, hogy nem fogyasztunk állati eredetű tápanyagforrásokat. A böjt a lelki, pszichés, spirituális, de ugyanakkor

a testi megújulás útja is. Nem csoda, hogy az újabb köznapi nyelvezet azonosította a böjtöt a méregtelenítő kúrákkal. De mi történik böjtölés alatt a szervezettel, miért is hasznos egészségtani szempontból?

A tudományos kutatások kimutatták, hogy a rövidebb ideig tartó intenzívebb koplalás jótékony hatással van a szervezetre. Például a májban megkötött toxinok kevesebb tápanyagfogyasztás következtében felszabadulnak és kiürülnek a szervezetből. Ugyancsak a csontokban megkötött ólom is távozik a testből. Ugyanakkor normalizálódik a vércukorszint is, csökken a vérnyomás, valamint enyhülnek a kötőszöveti megbetegedések. Viszont nem lehet kihagyni a tartós tápanyagbevitel megfosztásával járó veszélyeket sem. Hosszas, intenzív (kenyéren és vízen való) böjtölés az izomszövet elsorvadásához vezethet, idegrendszeri rendellenességek jelentkeznek (ha kissé gonoszak akarnánk lenni, gyakorta megmagyarázná a középkor intenzív látomás-tapasztalatait is a hosszas gyakori koplalás). Arról már nem is beszélve, hogy a létfontosságú vitaminok hiánya is felléphet. Ugyanakkor nem alaptalan az egyházi előírás sem, hogy a pubertás kor előtt álló személyek, valamint az idősek maradjanak távol a böjtöléstől, valamint különböző krónikus betegségekben szenvedők is (diabétesz, rosszindulatú daganatos betegek, depresszió, veseelégtelenség stb.). Ezeknek a személyeknek inkább a böjtnek a másik oldalát kell megtapasztalniük.

És mi lenne a böjt lelki, pszichés dimenziója? Nem más, mint az akaratunk és elszántságunk erősítése, mely egyrészt a teljesebb élet felé vezet minket, másrészt alappillére az ember vallásosságának is. Hogyan lehet ezt elérni anélkül, hogy megvonnánk a húst önmagunktól? Egyszerűen. Nem gondolunk annyit egyszerű, kicsinyes problémáinkra, egyéni kéréseinkre Isten felé. Kikapcsoljuk a televíziót, számítógépet és kimegyünk a szabadba. Vagy csak próbáljunk kevesebbet panaszkodni nagyhét ideje alatt, próbáljunk többet hallgatni mások fájdalmára és panaszaira.