Újabban
eljutott hozzánk is annak az amerikai szokásnak a híre, amely szerint húsvétkor
a nyuszi elrejti a tojásokat a kertben, majd a gyerekek feladata, hogy
megtalálják a színes (csoki) tojásokat. Szinte látom magam előtt, amint ujjongva
tűnnek elő a gyerekfejek egy-egy bokor mögül, felkiáltva mutatják a
szerzeményt, örvendve szaladnak a kosárkához, mely egyre hamarabb telik.
Elgondolkodtam
azon, hogy vajon mi az, amit az itteni gyerekek kereshetnének: Piros tojást? Locsolólistát?
És mit kereshetnék én, hitemet-utamat kereső fiatal,
főleg most, húsvét
környékén? Eddig olyan távolinak tűnt ez a kérdés, hogy soha nem is
foglalkoztam vele igazán. Mit keressek? Egy ígéretet? Valamit, ami vár majd
engem az út végén? Az élet egy hosszú út, de valaminek kell lennie utána –
ennek bizonyosságát kutatja a kereső ember. Ki, mi fog üdvözölni a végén?
Az üdvösség
szóra gondolva mindig egy jóleső érzés tölt el – nyugalom, biztonságérzet,
csend. Mindaz, amire emberként várhatok, amit remélhetek majd egy göröngyös út
végén. Nem tudom valamely felekezet elméletéhez kötni, így megtöltöm
mindazokkal az ideális dolgokkal, melyeket akár általános emberi értékeknek is
lehet nevezni. S míg biztosan látom a feladatomat és az életutamat irányító
táblákat, ezekben bízom, ezeket kívánom másoknak is. Áldott keresést kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése