Aranyossy Sándor, egyetemista, Budapest
Hol volt, hol nem volt, talán az Éden-kertben
egyszer a jó Isten jókedviben találtatott,
s meglátva Ádámot, erőst
elgondolkozott…
Rájött arra, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, így
történt, hogy septibe meg is teremtette az asszonyt.
S mióta világ a világ, az ember keresi az
asszonyt, s fordítva. Miért lenne ez máskép a mi időnkben is? No de a világ
azóta sokat fordult a sarkaiba, és még az udvarlás
is megváltozott, nem olyan, mint
hajdan volt a paradicsomban. A legújabb technológiai és telekommunikációs
eszközöknek köszönhetően mára még a társkeresés is jócskán megváltozott. Persze
mióta az emberi nem jócskán elszaporodott a földön, azóta létezik a
házasságközvetítő, az a jóindulatú falusi néne, aki mindenkinek tudta, hogy ki
a neki való. Ma az ember erre azt mondja: társkereső honlap az interneten.
A kérdés nyitott: lehet-e párt találni az
interneten vagy sem? Ha gyorsan meg akarjuk, válaszolni a kérdést, akkor azt
mondhatnánk igen, valóban lehet párkapcsolatra találni a társkereső oldalakon.
Lássuk be, a legkönnyebb útja, hiszen otthonunkat sem kell elhagyni, nem kell
küzdeni a szorongással, hogy meg kell szólítani a másik személyt, nincs még ott
rajtunk kívül több száz másik ember, mint ahogy egy szórakozóhelyen lenni
szokott. Szóval gátlásosabb és visszahúzódottabb emberek számára éppen ideális
terep arra, hogy álmaik párját megtalálják. S ez így mind szép és jó… Csak!
Az internet a legjobb hely arra, hogy
anonimitásba burkolózzunk. Egyszóval bárki lehetek… Lehetek szőke és kékszemű,
délceg és sudár, kigyúrt és tökéletes, nem kell beírnom a koromat, nem kell
eláruljak bizonyos hibáimat, és még hosszasan sorolhatnánk. Viszont, mindezek
amennyivel megkönnyítik a társkeresést, annyival meg is nehezítik. No meg gyakran
megfeledkeznek a chat-partnerek arról, hogy a monitor másik oldalán egy másik
személy ül. Aki talán nem azt akarja, amit mi. Mert sajnos nem mindenki
házasság és/vagy komoly párkapcsolat keresése végett folyamodik ezen honlapok
használatához… Elég gyakran megtörténik, hogy a komoly kapcsolatról áradozó
partner nem szeretne tovább tervezni velünk, mint néhány óra. És hát valljuk be:
a rózsaszín álmok hamar szertefoszlanak.
De mielőtt végleg elkeserednénk és
feladnánk, egereket itatva elhatároznánk, hogy ez mégsem a legjobb megoldás, és
nekünk már nincs remény, egy pár gyakorlati jó tanács… Kinek füle van hallja
meg. Talán a legelső az, hogy gondoljuk végig, mit akarunk. Gyakran a túl magas
elvárások, irreális ideálok és valószerűtlen elképzelések azok, amik csalódásba
sodorják az embert. Szóval csak lazán, és legyünk nyitottak. Elsősorban nekünk
kell tudnunk, mit akarunk: párkapcsolatot, barátságot... És ha már eldöntöttük,
tartsunk is ki mellette. Ne ábrándozzunk párkapcsolatról, ha nem azt szeretnénk.
Legyünk jófejek és keressünk minnél több közös témát. Legyünk őszinték… Ne
ítéljünk külső alapján, mi sem vagyunk tökéletesek. Udvaroljunk és
udvaroltassunk. Soha ne legyünk erőszakosak. Ne menjünk pár óra chat után
randira, igaz ne is hallogassuk a végtelenségig a találkozót, hiszen rajtunk
kívül még pár száz más ember közül válogathat. Soha nem szabad első randin az
illető személy lakására felmeni, abból nem nagyon szokott jó kisülni (annak
függvénye persze, hogy mit keresünk, de inkább ne). Ideális, ha semleges
területen találkozunk, mondjuk például egy kávéház teraszán. Legyünk
természetesek és ne próbáljunk jobbnak vagy többnek látszani, mint akik
vagyunk. S ha végezetül megfogtuk a Magasságos lábikráját, az első az legyen,
hogy mindketten töröljük a profilunkat… Mivel „könnyű Katit táncba vinni”
alapon, könnyen elcsábul az ember feje is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése