Ha arra a kérdésre keressük a választ, kik a szentek, és a Katolikus Lexikonból
keresünk választ, akkor ezt találjuk: tág értelemben az összes hívő, akik
a keresztség által részesülnek Isten életében, szoros értelemben
pedig azok, akiket az egyház hivatalosan szentté avatott.
De azt a kérdést, hogy mit jelentenek számunkra a
szentek, azt nekünk kell megválaszolnunk.
Keresztségben részesülve mindannyian egy védőszentet
kaptunk, akihez életünk folyamán
közbenjárásért fohászkodhatunk, a felnőtt
nagykorúság szentségében, a bérmálásban pedig egy szent nevét kaptuk, hogy
előttünk járjon a mindennapokban, hogy felnőtt keresztényhez illő életet
élhessünk. De az anyaszentegyház rengeteg szentet nyilvántart, akikhez
bármilyen esetben fohászkodhatunk, ők pedig azok a közülünkvaló emberek, akik
az erényeket hősies fokon gyakorolták, így ők a keresztények példaképei.
Valószínűleg mindnyájunknak vannak kedvenc szentjei, akik
valahogy közelebb állnak hozzánk, életük számunkra példa, melyet követni
szeretnénk, vagy legalábbis beleültetni életünkbe életük tanítását.
Egyházunk ugyanakkor a kanonizált szenteken túl számon
tartja a névtelen szenteket is, akiket mindenszentek napján ünnepelünk. Ők
azok, akik névtelenül hirdették Isten dicsőségét, aki lehet éppen a barátunk
nagymamája, vagy a szomszéd bácsi is, aki olyan életet élt, amely példa lehet a
keresztények számára.
Erre vagyunk hivatva mindannyian a keresztség által,
szenteknek kell lennünk. Ferenc pápa a múlt év vége fele így fogalmazott: „a
szentek nem szuperemberek, hanem olyan személyek, akiknek szívében ott az istenszeretet, és ezt az örömet megosztják másokkal.” A Szentatya közérthetően
megfogalmazta minden keresztény élethivatását. Isten előtt nem a címek, a
rangok, az elismeréseink lesznek a mérce, hanem az, hogy azt a szeretetet, amit
tőle kaptunk, mennyire műveltük életünkben, és belőle mennyit adtunk a körülöttünk
állóknak.
Feltehetjük a kérdést, hogyha mindannyiunk hivatása az,
hogy szentek legyünk, akkor szükségünk van-e ma szentekre? A válasz igen,
szükségünk van. Az egyház szentjei életünk vezérei tudnak lenni abban, hogy
Isten szeretetét hogyan tudjuk átadni embertársainknak, és szükségünk van
rájuk, hogy hozzájuk fohászkodva közbenjárjanak Istennél értünk.
A feladat tehát adott: kérjük Isten szentjeinek a
közbenjárását életünk bármely szakaszán egy ismert egyházi ének soraival: „hadd
legyünk mink is tiszták, hősök, szentek”. Ne feledjük Ferenc pápa szavait,
miszerint „szentnek lenni nem kevesek előjoga, hanem mindenki hivatása.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése