Találkozás

Hogyan gondolkodom saját halálomról?

Kovács Blanka, pasztorálasszisztens, Marosvásárhely

Arra kértek, hogy arról gondolkodjam, hogyan érint a halál, hogyan gondolkodom saját halálomról. Elsőre megdöbbentem, mert rendszerint eszembe sem jut a halál, jobban lefoglal a jelen tennivalója, vagy a jövő tervének szövögetése. 

Napok teltek el úgy hogy a fejemben a halál gondolata járt, aztán ez leköltözött a szívembe, és felidéződtek események, és ezzel együtt érzések. Egy jó barátom, meghalt, fiatalon.

 Talán ekkor érintett először nagyon személyesen a halál, tudatosodott bennem, hogy a halál nem időrendi sorrendben „viszi el” az embereket. Ez döbbentett rá, arra, hogy fontos a jelenben élni, mert később megbánom, hogy mennyi mindent nem tettem meg, vagy nem fejeztem ki. Ez serkent arra, hogy a jelenben éljek, segít abban hogy őszinte legyek. Ugyanakkor ez a haláleset először dühöt váltott ki belőlem, az agyam nem fogta fel, hogy ez most miért történik. A düh később szomorúsággá változott, csak a hiányt láttam, a szomorúság nemsokára reménnyé változott. Talán képtelenség, de mégis a halál volt az a pont, ami arra vezetett, hogy ne csak az eszemmel tudjam (mert annak idején megtanították), hanem mélyen higgyek a feltámadásban.

Azóta másképp gondolok a halálra, ugyanúgy elszomorít a hiányérzet, de bennem él a remény, a mély hit, hogy az élet nem csak ennyi, van valami még a halál mögött, a halál csak egy ajtó.
Ha a saját halálomra gondolok, elsőre megijedek és felébred bennem a félelem is, aztán hirtelen ez is elmúlik, és megnyugszom. Arra gondolok, hogy a halál érhet váratlanul vagy lassú rákészüléssel, de szinte biztos vagyok benne, hogy ahogy a napi examenemet (visszatekintés a napomra) végzem, olyan lesz a találkozás is. A jó Isten nem akar elítélni, mindig egy új esélyt akar adni, ami emberi szemmel talán a leglehetetlenebb helyzet/eset, ő abból is jót hoz ki, rámutat arra, hol segíti a gyógyulást, hol születik a hiányból új élet.

A halálra úgy gondolok, mint az élet egy természetes velejárója, amihez bátorság kell és az a szabadság, amit a jó Isten adott születésünkkor, hogy szabadok legyünk az újra és el tudjuk engedni mindazt, amihez görcsösen ragaszkodunk, legyen az harag, sikerek, birtoklás...