Fábián Róbert, egyetemista, Kolozsvár
Nehéz
megérteni, elképzelni és felfogni, s talán mindennél nehezebb elfogadni, de
Isten ott van az ember legmélyebb, hiteles vágyaiban.
Olyan
vágyakban, amelyek akkor is megmaradnak, ha a mód, ahogyan addig gondoltuk,
hogy majd az életünkben kiteljesedik, „homoknak” bizonyul. Lehet például ez a legmélyebb
vágy
a szeretet. Szereti valaki az embereket, s így szolgálni akarja őket. Nem
a szolgálat tehát e legmélyebb vágy, hanem a szeretet. Ezt úgy fejezi ki, hogy
például orvos akar lenni. Viszont bármennyire is törekszik, nem sikerül annyit
tanulnia, hogy orvos legyen.
Ha a
vágya viszont hiteles volt, akkor megtalálja az alapot, ahonnan elindult, a
szeretet iránti vágyat, s akkor újra tud építeni rá. Ha meg nem sikerül, akkor
ezek a vágyak nem voltak hitelesek. Ez nem gond, csupán azt jelenti: más utat /
utakat kell keresni. Miért tartom fontosnak erre kitérni? Mert úgy gondolom, a
címre reflektálva, hogy a teljes élet útjában nem lehet határ a keresztény
élet. Isten szabadságát ezekbe az alapvető hiteles vágyainkba oltotta bele, s
minden bizonnyal nem azt akarta, hogy megkösse az ember kezét a kibontakozás, a
jó felé.
Ezért határnak látni a teljes élet útjában a
kereszténységet lehet, főleg amikor határhelyzetekkel találkozunk, de ha ezek a
helyzetek nevelni és növelni tudnak, akkor szabadságot adnak. A szenvedő, akár
a hívő, sosincs egyedül. A kilábalás pedig szabadságot hoz, s nem határokat. A
határokat mi építjük, mi látjuk a legtöbbször úgy, hogy ezek gúzsba kötnek. Határaink
védeni, óvni akarnak. A szenvedésben pedig a szabadság megtapasztalása mindig
nehéz, de a kereszténység reményt hordoz.
Gyakorta
közhelyként hangzik, hogy a kereszténység határt szab a teljes élet felé, hogy
határokat szabnak az erkölcsi törvények, a szabályok, az előírások. Az erre
adott válasz pedig nagyban függ attól, hogy miként látjuk a törvényeket:
életadónak-e vagy béklyónak. Az isteni törvényekre a másodikat ráhúzni elég
nehéz. S végül is, mi képes csupán önmagától teljes életre? Ilyet még Jézus sem
ígért a földi életre, de ígért bőségben teli életet: Én azért jöttem, hogy
életük legyen, és bőségben legyen (Jn
10,10).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése