A keresztény élet – határ a teljes élet útjában?


Fábián Róbert, egyetemista, Kolozsvár


 


Nehéz megérteni, elképzelni és felfogni, s talán mindennél nehezebb elfogadni, de Isten ott van az ember legmélyebb, hiteles vágyaiban. 







Olyan vágyakban, amelyek akkor is megmaradnak, ha a mód, ahogyan addig gondoltuk, hogy majd az életünkben kiteljesedik, „homoknak” bizonyul. Lehet például ez a legmélyebb vágy

a szeretet. Szereti valaki az embereket, s így szolgálni akarja őket. Nem a szolgálat tehát e legmélyebb vágy, hanem a szeretet. Ezt úgy fejezi ki, hogy például orvos akar lenni. Viszont bármennyire is törekszik, nem sikerül annyit tanulnia,  hogy orvos legyen.
Ha a vágya viszont hiteles volt, akkor megtalálja az alapot, ahonnan elindult, a szeretet iránti vágyat, s akkor újra tud építeni rá. Ha meg nem sikerül, akkor ezek a vágyak nem voltak hitelesek. Ez nem gond, csupán azt jelenti: más utat / utakat kell keresni. Miért tartom fontosnak erre kitérni? Mert úgy gondolom, a címre reflektálva, hogy a teljes élet útjában nem lehet határ a keresztény élet. Isten szabadságát ezekbe az alapvető hiteles vágyainkba oltotta bele, s minden bizonnyal nem azt akarta, hogy megkösse az ember kezét a kibontakozás, a jó felé.
Ezért határnak látni a teljes élet útjában a kereszténységet lehet, főleg amikor határhelyzetekkel találkozunk, de ha ezek a helyzetek nevelni és növelni tudnak, akkor szabadságot adnak. A szenvedő, akár a hívő, sosincs egyedül. A kilábalás pedig szabadságot hoz, s nem határokat. A határokat mi építjük, mi látjuk a legtöbbször úgy, hogy ezek gúzsba kötnek. Határaink védeni, óvni akarnak. A szenvedésben pedig a szabadság megtapasztalása mindig nehéz, de a kereszténység reményt hordoz.

Gyakorta közhelyként hangzik, hogy a kereszténység határt szab a teljes élet felé, hogy határokat szabnak az erkölcsi törvények, a szabályok, az előírások. Az erre adott válasz pedig nagyban függ attól, hogy miként látjuk a törvényeket: életadónak-e vagy béklyónak. Az isteni törvényekre a másodikat ráhúzni elég nehéz. S végül is, mi képes csupán önmagától teljes életre? Ilyet még Jézus sem ígért a földi életre, de ígért bőségben teli életet: Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen  (Jn 10,10).

Nincsenek megjegyzések: