Amikor
elvállaltam ennek a cikknek a megírását,
magam
sem gondoltam volna, hogy ekkora fába vágom a fejszémet. Most kora reggel van,
iszogatom a kávémat, szívom mellé a cigarettát és már eszembe is jut, hogy íme,
én vagyok a két lábon járó rossz megtestesítése.
Úton-útfélen
mást sem hallani, mint hogy a cigaretta rákot okoz, az alkohol májcirrózist és
ki tudja még miket. De kedves olvasó, vajon csak ezen élvezeti cikkek
használata számít rossz szokásnak? Mert véleményem szerint nem.
Elég érdekes környezetben dolgozom, sokféle
emberrel körülvéve, ezért például váltig állíthatom, hogy az egónk, az
érvényesülni vágyás sem épp a legjobb szokás. Van olyan ember a környezetemben,
aki sorozatosan keresztbe tesz másnak, irigykedik, pletykál. Alig várja,
halljon valami sztorit, hogy kicsit kiszínezve továbbadhassa. S máris felmerül
a kérdés, hogy ha lehet rangsorolni, akkor melyik rossz szokás rosszabb? A
cigaretta, mert betegíti a testet, vagy a pletykálás, az intrika, ami
bemocskolja a másik embert, betegíti a lelket. Szerintem a mérleg két oldalát eléggé
egyensúlyban tartják. Vajon az, hogy folyton beleszólunk más dolgába, akár a családban is, nem engedünk mást érvényesülni, hová sorolható? Vagy az, hogy beidegződött rossz szokásként folyton a hibát keressük, veszekedést szítunk? Bizony, ezeken mind lehetne segíteni, csak sokkal jobban kellene figyelni a környezetünkre, magunkra, s akkor az ember is harmóniába lehetne magával.
Nekem mondhatják ugyan, hogy a cigaretta így meg úgy, én attól még a legnagyobb lelki nyugalommal elszívom. És bárhogy is mondják, egyelőre nem akarok leszokni. Nem azért, mert nem tudnék, nem akarok. S úgy gondolom, hogy mindenki saját maga hivatott eldönteni, mivel él. A környezetemben van alkoholista is, akinél az alkohol fogyasztása már drasztikus méreteket öltött. Az ivás ebben az esetben már nem szokás, hanem függőség. Látom, ahogy tönkreteszi a családját, de a szenvedély erősebb a családnál. Még nem lenne késő segíteni, de ez az életmód neki tökéletesen megfelel. Sok esetben az ember tudja, hogy mit lehetne tenni, de nem várják tárva nyitott ajtók. Segíteni csak azon lehet, aki tudatában van rossz szokásainak, függőségeinek, változtatni is akar, de úgy gondolom, sok ilyen rossz szokásunkra is örökölhetünk hajlamokat. Száz szónak is egy a vége, rohannom kell.
4 megjegyzés:
Örülök, hogy nem csak úgy gondolkodsz, ahogy többen, ha egy keresztény cikket kell írjanak; azaz, hogy jól fésült, katolikus dumát nyomatnak, akár hiteles, akár erőltetett az.
A szöveg végén van egy kis logikátlanság, én kicsit jobban kifejtettem volna az utolsó bekezdésben állókat, de csak azért, mert így eléggé összemosódik két gondolat és nehézkesebben érthető.
Amúgy a gondolatmenet tetszik. És remélem sportolsz is valamit a cigi mellé ;-)
Kedves Gabi, szívesen olvasnánk A Te gondolataidat is, most találtam rá erre az oldalra de tetszik. Szerintem sem csak a cigaretta meg a pialas rossz szokás. En ragom a körmöm. Főleg mikor ideges vagyok.
döntéseink felelősséget jelentenek. első sorrendben magunkkal szemben.
azt gondolom az a legrosszabb szokás, ami a sajátom, nem az amivel a másik ember él.
Szerintem meg, ha én cigizek, mert szeretek, és magasról teszek arra, hogy TE utálod a cigifüstöt, mégis az orrod alá fújom, akkor az rossz szokás. Ha kint az erkélyen szívom el, akkor semmi közöd az én szokásomhoz, és jogod sincs megítélni, hogy jó vagy rossz. Mert neked, semmi közöd hozzá. Keresd a saját szemedben a szálkát.
Megjegyzés küldése