Hogyan lehet túlélni egy szakítást?

Szakítás - elengedés 

Csergő Enikő, Brassó, egyetemista

Az élet olyan, mint egy hullámvasút: egyszer fent, egyszer pedig lent. Hát így szól a már mindenki által jól ismert, híres mondás. És ha át szeretnénk eme hasonlatot az élet más területéhez irányítani, rájövünk, hogy érvényességet nyer bármilyen területen.

Így van ez a szerelemmel is. Amikor az ember megismer valakit, aki iránt másként érez, mint puszta barátság – abban a pillanatban a hullámvasút kezd felfele ívelni. Kezdetben minden szép és jó,
próbáljuk a másik személyt minél jobban megismerni, rájönni, hogy nekünk való-e vagy sem, minél több időt vele akarunk lenni, és lassan-lassan elkezdünk ragaszkodni az illető személyhez.

Azt gondolom, hogy ezen a ponton jön be az e hónapban aktuális téma, azaz a szakítás és az elengedés.

Ám ezt a két szót én mégis külön venném. Ugyanis a szakítás és az elengedés nem tartoznak egy kategóriába. Próbáljuk meg az alábbiakban értelmezni őket: kezdjük a szakítással.

Ha szakítunk szerelmünkkel, de akár egy baráti kapcsolat befejezését is érthetjük a szakítás alatt, a legvalószínűbb oka az, hogy valami már nem működik abban a bizonyos kapcsolatban. Gondoljunk csak bele a szakítás szóba: SZAKÍT, ami azt jelenti: elszakad egy szál, akár egy harisnya, amin végig fut egy szál, és a harisnya már nem marad meg a maga teljes szépségében.

Lehet, hogy ez a bizonyos szál úgy szakad meg, hogy észre sem vesszük. Továbblépünk. Az is lehet, hogy észrevesszük, de nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget neki. És most is, akárcsak az előbbi esetben, ilyenkor is továbblépünk.

És telik, múlik az idő, és lassan, az idő múlásával ez a szál egyre erősödik, konfliktusok, netán veszekedések alakulnak ki a párok között, és az az egy szál annyira gyenge lett, hogy már nem bírta – és megszakadt.

Gondolom ilyenkor alakul ki az az érzés, amikor már az ember úgy dönt: Szakít a párjával. A szakítás pillanata érheti az embert váratlanul, kellemetlenül, és feltevődhet a kérdés: „De hát Miért?” Úgy gondolom, hogy a miért kérdésre nem kerülne sor, ha a párok megbeszélték volna a dolgokat a szál elszakadásakor. Mert nem kerültek a problémák megbeszélésre, és egy adott ponton túl, mint a gomolyag, amikor összebogozódik, a szálak annyira egymásra mentek, hogy utólag kibogozni a gomolyagot szinte lehetetlenség.

És itt jön be a másik szó, az elengedés. Kötöttségek, ragaszkodások nélkül.

Elfogadni a másik fél döntését, és bevallani, hogy ez mindkettejüknek így a legjobb.

Elengedni egymást, és azt kívánni, hogy találják meg az életben mindketten a másik felüket.

Megköszönni egymásnak az együtt töltött időt, a szép és rossz perceket egyaránt, azt, hogy tanulhattak egymástól, hogy lehetőségük volt egymást és ez által magunkat megismerni.

Nem könnyű, hisz ha az ember kötődik valakihez, azt nagyon nehéz elengedni.

De az igazi szeretet képes az elengedésre, és arra, hogy a múltból tanulva egy új jövő kapuját nyissa meg a két fél előtt.

És a cím kérdésére a válasz?

Csak néhány kulcsszó a szakítás túlvészeléséhez: türelem, elfogadás, hit Istenben, és nyitottság az újra.