Minden ember vágyakozik
támasz és védettség,
biztonság és megbízhatóság után.
Ez természetes! Viszont a félelem, hogy elhagynak, gyakran
korlátozza kapcsolatainkat, barátságainkat, családjainkat.
Mi ez a félelem? Hogy elhagynak? Hogy nem sikerül? Hogy rutinná, lapossá válik az életünk? Jézus lehetőséget mutat, hogy
hogyan bánjunk kapcsolataink miatti szorongásainkkal: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,37). Ezek olyan szavak, melyek sokszor inkább félelmet keltenek, semhogy megnyugtassanak szorongásainkban. Jézus ezekkel a kemény szavakkal akarja felnyitni szemünket, hogy helyére tegyük kapcsolatainkat. Jézus nem a családi és emberi kapcsolataink értékét akarja lerombolni vagy a szülők és gyermekek iránti szeretetet leértékelni. Jól tudja: ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy aggódva kapaszkodjunk a meglévő kapcsolatainkba. Jézus nem arra hív, hogy életünket a félelem és a szorongás határozza meg, hanem a tágasság és a szabadság, a bizalom és a szeretet. Jézus családtörténete sem volt harmonikus. Nyilvános fellépése miatt családjának egy része furcsán tekintett rá. Élettörténete érzékenyé tette Jézust a szülő–gyermek kapcsolatok iránt. Látta a sebeket, melyeket a gyerekeiknek okoztak az apák és anyák, de azt is, amikor a kisebbik fiú gázolt át az apa mivoltán. Jézus nem csak a „gyermekeket” gyógyítja meg, hanem velük együtt az apát és az anyát is. A kisebbik testvért a kalandozás után az irgalmas apa visszafogadja. Kétségtelen, Jézus már alkalmazta, ismerte azt a terápiát, amit mi csak most kezdünk komolyan venni. Az ő gyógyítása mentes a szemrehányásoktól, nem ítél és nem értékel. Ő csak a szülők közötti beteges bonyodalmakat oldja fel, hogy mindenki saját magára találhasson. Azért, hogy „mindenki” a lényeget szerethesse. Úrjövet idején szemlélhetjük családi kapcsolatainkat: melyek azok az egészséges gyökerek, amelyeket szüleidnek köszönhetsz? Ha saját élettörténetedet sebeiddel és épnek látszó gyökereiddel együtt szemléled, milyen nyomvonalat fedezel fel, ami az életre vezet? Mi az, amit magad mögött hagyhatsz? Ha apa vagy anya vagy, tekintsd át a gyermekeidhez fűződő viszonyodat. Add oda jó és nehéz kapcsolataidat Istennek, hogy ő gyógyítsa, mert amit bennük megsebeztél vagy benned megsebeztek, azok gyöngyökké változhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése