Játszva tanulni

Bogos Boróka, egyetemista, Kolozsvár





A játék olyan fogalom, 
amit ha meghallunk, 
mindenkinek valami 
más jut az eszébe: 
öröm, barátok, mosoly, 
sírás, düh, élmény, 
tapasztalat, emlék… 









Ebből az okból kifolyólag az életünk alapfeltétele, amely nem szabad véget érjen a gyermekkorral. Játékalkalmak során ismerjük meg igazán
 
barátainkat és saját magunkat. Akaratunk ellenére formál és fejleszti személyiségünket. Éppen ezért az oktatásban is létfontosságú a szerepe, mert a pedagógiai intézményekben nemcsak oktatni kell, hanem nevelni is. 
A játszás folyamatában megtanuljuk elfogadni csapattársunkat, együttműködésre indít, ezáltal fejlődik szociális készségünk is. Döntés elé állít minden egyes lépésünknél, és tetteink következményének elviselésére ösztönöz. Lehetőséget ad megtapasztalni a győzelem örömét, de a vesztésnél csapattársainkkal együtt gratulálhatunk az ellenfeleinknek. A játék önmagában tanít, mert nem a végső cél elérésére ösztönöz, hanem arra, hogy az eljátszott játék során miként játszottunk: Figyeltünk-e csapattársunkra? Elfogadtuk-e képességeit? Meghallgattuk-e véleményét? Szeretettel szóltunk-e hozzá? 
Igen, a tanórák keretén belül felmerülnek ugyanezek a témakörök. Az oktatásban kiemelt szerepe van a játéknak, mert játékkal a tanuló könnyebben elsajátítja az információhalmazt, nem lankad az érdeklődése és szívesen nevet közösen a társaival, amikor feladatokat kell megoldani. A játékos tanulás érdekessé, dinamikussá és szerethetővé teszi a tanórát, például irodalomórán a szerepjáték, matematikaórán a logikai játék.
A játszva tanulás a diáknak és az oktatónak egyaránt örömet ad, mert „A játék az emberi lét, az élet egyik legősibb és legegyetemesebb sajátossága. Aligha képzelhető el olyan emberi közösség, társadalom, amelynek mindennapi életében ne lett volna igen fontos szerepe a játéknak”. (Paládi-Kovács Attila)

Nincsenek megjegyzések: