Manapság nagy divat feministát kiáltani, ha egy – a pozitív jelzőket most hagyjuk, mert
csak félreértenék – gondolkodó ember felhorkan, amikor
az olimpiai közvetítésen Knézy Jenő szájából méltatásként elhangzik: ez férfimunka volt. (Kozák Danuta teljesítményét méltatta éppen Knézy.)
Ugye épelméjű ember nem akad ki ezen. Épelméjű ember méltatja Knézy kijelentését (s teszem hozzá, a teljes hétköznapi beszédet). Nem akart semmi rosszat, csak a gaz, galád feministák feszt
kiforgatnak mindent. A legártalmatlanabb jelzőt is. Hát mit csináljunk, ha egyszer férfimunka volt. Épelméjű ember tudja, a győzelem férfimunka…
Egyik ismerősöm mesélte, hogy miután megszülte a gyermekét, az orvos megdicsérte, ez férfimunka volt. (És nem arra gondolt, hogy az ivaros szaporodáshoz szükséges két eltérő egyed, az ember esetében pedig ezt nem hím-nőstény, hanem férfi-nő főnevekkel illetjük.) Ezzel sincs ugye semmi baj, csak a gaz, galád feministák azt mondják, hogy baj van. De nincs baj. Csak jól kell érteni. Mert a gaz, galád feministák mindenre rászállnak, semmi sem tetszik nekik. A jó öreg magyar nyelvet is kikezdték. Jó, persze, nagyban hangoztatják, hogy „férfinak és nőnek teremtette”, s hogy meg van írva ez, de kit érdekel. A szép magyar nyelv méltatását nem kell kiforgatni. Mert örökké a fene nagy igazságérzetük… Miért nem fogadják el, hogy a férfimunka az egy igenis nagyra becsülő jelző kívánt lenni?
Elég komoly probléma, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt, ha a magyar nyelvben valami száz-kétszáz éve rendben lévő volt, attól az még a 21. században nem feltétlenül helyes. Még nem biztos, azt kell alkalmazni, ami a tudatalattinkban helyesként rögzült, s már nem is gondoljuk végig, csak használjuk – például hogy a teljesítmény (evezés, szülés, bármi) csak férfimunkaként méltatandó, mert ez a legerősebb jelző, amit alkalmazni lehet, hogy kifejezze a belefektetett munkát/erőt/kitartást.
Amiért a nyelv beszélői úgy rögzítették valamikor, hogy a két nemet egymáshoz kell méricskélni, s a viszonyításból az válik egyértelművé, hogy az egyik jó/erős, a másik rossz/gyenge, még nem biztos, hogy helyben kell ezt hagyni ma. Amikor már tudjuk, hogy lehet ezt úgy is mondani, hogy ne ítéljünk meg akaratlanul is másokat, akkor igazán megpróbálhatnánk a berögzött nyelvi fordulatokat lecserélni. S ez igazán emberi tudatosságot, erőfeszítést és munkát kíván.
Legyünk hát emberek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése