Lélek a Bibliában

Réti Tamás, Kolozsvár








A Szentírás lapjain 
a lélek szónak több értelmével 
is találkozunk. 
Elsősorban jelöli 
a harmadik isteni személyt, 
a Szentlelket, 
aki mint a Szentháromság része, 
Istennel egyetemben 
mindenhol jelen van.







Ugyanakkor használja a lélek fogalmát az angyalokkal, valamint a bukott angyalokkal meg a démonokkal kapcsolatban is, utalva azoknak lényegére és természetére. A magyar lélek szó is a lélek láthatatlanságára és megfoghatatlanságára


utal. Azonban van eset, amikor a lélek a teljes embert jelöli, azt, akik vagyunk, az embert magát. Továbbá jelöli a teremtéskor Isten által belénk lehelt életet, életerőt is. S jelöl lelkiállapotot, valamint az érzelmi világhoz kapcsolódó kifejezéseket is, akárcsak a magyar nyelv képzett szavai, mint például a lelkiismeret, lelki élet. A héber és görög szavak eredeti jelentésükben (pneuma, pszüché) jelentenek szellőt, szelet, leheletet is. 
Talán érdemes felfigyelni a lélek és a szél kapcsolatára. A Szentlélek Úristen pünkösd napján szélzúgás közepette árad ki az apostolokra. Jézus a Szentlélek munkálkodását és jelenlétét is a szélhez hasonlítja: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3,8) Ugyanakkor az emberi lélek fontosságára is felhívja a figyelmet, ugyanis levegővétel nélkül nem élhetünk, akárcsak lélek nélkül sem. Ámde a lelkivilágunk, ha nem vigyázunk, olyan illékony, mint maga a levegő, s ugyanakkor óriási kincs is számunkra: ez az, ami igazán emberré tesz.




Nincsenek megjegyzések: