A Szentírás lapjain
a lélek szónak több értelmével
is találkozunk.
Elsősorban jelöli
a harmadik isteni személyt,
a Szentlelket,
aki mint a Szentháromság része,
Istennel egyetemben
mindenhol jelen van.
Ugyanakkor
használja a lélek fogalmát az angyalokkal, valamint a bukott angyalokkal meg a
démonokkal kapcsolatban is, utalva azoknak lényegére és természetére. A magyar
lélek szó is a lélek láthatatlanságára és megfoghatatlanságára
utal. Azonban
van eset, amikor a lélek a teljes embert jelöli, azt, akik vagyunk, az embert
magát. Továbbá jelöli a teremtéskor Isten által belénk lehelt életet, életerőt
is. S jelöl lelkiállapotot, valamint az érzelmi világhoz kapcsolódó
kifejezéseket is, akárcsak a magyar nyelv képzett szavai, mint például a
lelkiismeret, lelki élet. A héber és görög szavak eredeti jelentésükben
(pneuma, pszüché) jelentenek szellőt, szelet, leheletet is.
Talán
érdemes felfigyelni a lélek és a szél kapcsolatára. A Szentlélek Úristen
pünkösd napján szélzúgás közepette árad ki az apostolokra. Jézus a Szentlélek
munkálkodását és jelenlétét is a szélhez hasonlítja: „A szél ott fúj, ahol
akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele
mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3,8) Ugyanakkor az emberi lélek
fontosságára is felhívja a figyelmet, ugyanis levegővétel nélkül nem élhetünk,
akárcsak lélek nélkül sem. Ámde a lelkivilágunk, ha nem vigyázunk, olyan
illékony, mint maga a levegő, s ugyanakkor óriási kincs is számunkra: ez az,
ami igazán emberré tesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése