Tehetségtelenség

(Naplórészlet)

Aranyossy Sándor, egyetemista, Budapest

Én egy igazi „anti-talent” vagyok. Két hangszeren játszom: a furulyán – muszájból kellett megtanulni, ebből nem következik, hogy őstehetség vagyok – és a nagyharangon, de igaz-e, azon nem is olyan nehéz. Habár rajzolgatni szeretek, főleg unalmas órákon, még mindig nem mondhatnám, hogy műalkotásokat hozok létre. 

Írói véna helyett meg kell elégednem egy hajszálérrel, de ennek is csak az olvasók örülhetnek, hiszen nem gazdagítom


az amúgy is bőséges iroda-lomot. Magam tudományágában sem vagyok messze a legjelesebb, így még erre sem lehetek igazán büszke. S akkor felmerül bennünk a kérdés: mit kezdjen magával az ember, ha már úgy hozta az élet, hogy rettenetesen tehetségtelen?

Az életet élni és megélni, ahhoz is tehetség kell. Ha mélyen önmagunkba nézünk, rájövünk, hogy olyan sok mindenhez értünk, hogy valójában semmihez sem értünk. Valamint, ha mindenki őstehetség lenne mindenben, valószínűleg nem tudnánk értékelni azt, amikor valakinek igencsak kiemelkedő képességei vannak valamilyen téren. Egy virtuóz zenész dallamait talán leginkább a közönsége tudja értékelni, mert olyant hoz létre, ami gyönyörködtet, megragad valamit belőlünk. Ugyanígy vagyunk, ha megállunk egy festmény, szobor, avagy egy jól sikerült könyv sorai mellett. Valami többet sugároz, mond el, olyant, ami minket meghalad, s magunktól képtelenek lennénk megtalálni.

De mielőtt a szentirigység vagy kétségbeesés megkörnyékezne, megfogalmazódhat bennünk, hogy a jól leélt élethez is bizony tehetség kell. Például meglátni az élet apró örömeit a mindennapok ürömeiben. Talán prima vistára ez olyan egyszerű klisének hangzik, de nem mindenki képes erre, lassan talán ez is egy olyan tehetség lesz, mint hogy valaki szépen muzsikál vagy fest. Megtalálni minden helyzetben egy jó szót vagy mosolyt egy kimerítő nap után, az sem megy mindenkinek zsigerből, pedig az emberség szerves részét képezi ez is, mint a zene, írás, festészet vagy bármely olyan területe az emberi életnek, amelyre gyakorta használjuk azt a szót, hogy tehetség. S mint minden tehetséget, ezt is gyakorlással és elszántsággal kell művelni, s talán akkor, amikor tehetségtelennek érezzük magunkat, talán ez is egy talentum, amivel boldogulhatunk.