A hitoktatás a lelkipásztori munka egy részterülete,
így gyerekek és/vagy felnőttek hitbe való bevezetését, a keresztény élet
előélését jelenti. Ugyanakkor a katekézis interdiszciplináris tudományág is,
hiszen a pedagógiát és az andragógiát, annak kutatásait, felismeréseit ötvözi a
teológia megfigyeléseinek eredményeivel.
Így a hitoktatónak kettős feladata is van:
egyrészt a tehetséges gyerekek továbbfejlesztése, de ugyanakkor a
hivatásgondozásban is
élen kell járnia. Hogyan válhat a hittanóra tehetségkutató,
tehetséggondozó fórummá? Elsősorban a módszerek megválasztásával. A hitre való
nevelés folyamata sokkal tágabb teret ad annak feltérképezésére, kiaknázására,
mint más tantárgyak. Segíthet képességek és készségek felismerésében például
rajz, fogalmazás terén, ugyanakkor a zene is megjelenik a tanórák keretében.
Éles szemű hitoktató felismeri azokat a gyerekeket, akiknek kézügyességük van.
Nem árt ezekkel a gyerekekkel foglalkozni, sőt bátorítani, hogy Istentől kapott
talentumaikat a megfelelő módon kamatoztassák. De akár sportban jártas
gyerekeket is lehet ösztönözni például plébániai focicsapat létrehozására, ami
talán focizni szerető fiatalokat is vonzana. Általános tapasztalat, ha jó a
társaság, sokszor egymást hozzák el a plébániai hittanórákra. A kulcsfogalom
ennek legmaximálisabb kiaknázására pedig a differenciált oktatás, melyben a
tanuló igényeihez, valamint képességeihez és készségeihez mérten próbáljuk a
tanagyagot szabni. Így a lehető legtöbb gyermek magára tud találni a saját
képességei szintjén. A jézusi példabeszédből ismert talentumokban nem mindenki
részesül egyformán, de még ha egy talentumot is kaptunk, a hitoktatónak nem
elnyomnia kell azt az egyet, hanem fejlesztenie. Ez az egyház érdeke is, hogy
ezek az emberek közel maradjanak hozzánk, és a tehetségüket akár az egyház
javára fordítsák.
Ezzel szemben a hivatás nem tehetség. Az
Istentől való megszólítottságot jelent. Ezt is fel kell ismernie egy
hitoktatónak. Nem utolsósorban pedig ösztönöznie kell, hogy az ébredező hivatás
tovább tudjon fejlődni, hogy az egyházi életre készülő fiatal, gyermek
megtalálja a helyes utat, és a maga számára megfelelő módon tudja azt megélni,
legyen papi, szerzetesi, kántori, hitoktatói vagy bármely egyházi hivatás,
mellyel Isten megszólította. Viszont a hivatás nem tehetségtől és
rátermettségtől függ. Amiért valakinek hivatása van, még nem biztos, hogy
tehetsége is van hozzá. Viszont a kettő egymástól nem függ, az ideális az, hogy
a hivatást és a tehetséget egyszerre fejlesztjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése