Mi az, ami rajtunk múlik a
saját életpályánkat illetően, és mi az, ami kizárólagosan másoktól függ? Az
emberiség mai generációja a laxizmusi vitalitást mesterfokon gyakorolja.
Mindenkinek vannak jogai, ellenben gyakran megfeledkeznek a kötelességeikről.
A mindenkinek mindent szabad elmélet megrészegíti legfőképpen
az ifjúságot, aminek súlyos erkölcsi, szellemi és nem utolsósorban lelki
vonatkozású
következményei vannak. Elvárásaink listája
végeláthatatlan kilométereket foglal magába, olyan alapon, miszerint „ez nekem
jár”. A címben megjelölt kérdésre a válasz nem egyszerű, hiszen azt is ki lehet
jelenteni, hogy mindazt elvárom a környezetemtől, ami meghaladja a
képességeimet, viszont szükségét érzem, vagy pedig egyfajta jutalomként,
megérdemlek bizonyos dolgokat „csak úgy” cím alatt. A természetjog alapján
valóban kijár számos jog minden megszületettnek, de egy bizonyos kor és státus
elérése után a szimbiózis fényében kellene mindezt megélni. Elvárás… milyen
alapon lehet bárkitől is bármit elvárni? Elvárhatja a gyermek a szüleitől, hogy
tisztességesen felneveljék és mintegy mankókként az életben, mellette álljanak,
viszont azt már kevésbé, hogy a jogilag felnőtté válás után is ugyanúgy élvezze
legfőképpen a család egzisztenciális támogatását, hiszen mindennek megvan a
maga ideje és rendje. Elvárhatom-e a felebarátom tisztességes és jóakaratú
viselkedését, a házastársam odafigyelését, a család szeretetét, a barátok
őszinteségét, a munkám utáni jutalmat? A válasz egyértelmű: igen, de hasonlóképp
kell nekem is cselekednem. Nem lehetnek úgy elvárásaim, hogy önző módon mindig
csak azt tartom szem előtt, ami nekem hasznos és örömet okoz(ó).
A keresztény ember legnagyobb tanítómestere maga Krisztus, aki nem azért jött,
hogy neki szolgáljanak, hanem épp ellenkezőleg. Nos, a példa adott, követése
pedig nagyon is megfontolandó… ugyanakkor mit használ az embernek, ha az egész
világot megnyeri is, de a lelke kárt vall? Adventi időszakot
ülünk, figyeljünk kényelmünkre, megszokásainkra, elvárásainkra… ahol
csiszolásra szorul, hát ne kíméljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése