Változatosság és osztályra hangolódás

Hagyományos és modern oktatási módszerek

Bucur Tünde Csilla, tanár, Kolozsvár

El kell ismernünk, az elmúlt évtizedekben megváltozott az iskola, a tanár szerepe az oktatási folyamatban, a diákokat – a technikai fejlődés következtében – hatalmas és könnyen elérhető információmennyiség veszi körül, így a tanár már nem a tudás egyetlen hordozója. Az is bebizonyosodott, hogy nem a megtanulandó tartalmak, az óraszámok növelése a helyes válasz, ez csak túlterheléshez, a motiváció elvesztéséhez és hatalmas, használhatatlan lexikális tudás felhalmozásához és gyors elfelejtéséhez vezet.

Mi lenne tehát akkor eredményesebb megoldás? Az információkeresés, -válogatás, a tanulás tanítása, a hasznos, használható ismeretek és kompetenciák

elsajátítása, életszerű helyzetek megoldása, a kognitív képességek mellett az érzelmi intelligencia és a szociális képességek fejlesztése volna a cél. Ez oktatásszervezési és módszerbeli változást jelent: a frontális munka helyett – ami ma már nagyon gyakran nem köti le a diákok figyelmét – páros és csoportos munka, illetve egyénre szabott, a tanuló képességeihez igazított, differenciált feladatvégzést jelentő (egyéni) munka alkalmazása. Így a tanár elsődleges feladata nem az ismeretközvetítés, hanem megszervezője, koordinálója, irányítója a munkálatoknak. A kooperatív tanulásszervezés során a tanulók az óra aktív részévé válnak, az együttműködésen alapuló feladatvégzés megteremti a kommunikációhoz szükséges helyzetet, fontos az egyenlő részvétel, a csoporttagok közös célért dolgoznak, kölcsönösen függnek egymástól, de ez az egymásrautaltság építő és ösztönző jellegű.

Az együtt-tanulás során lehetőség nyílik olyan módszerek használatára, amelyek az új ismeretek elsajátítása mellett támogatják a tanulás tanulását, egy-egy témában az önálló elmélyülést és az érdeklődés felkeltését (projektmódszer), az egyéni differenciált fejlesztést (a szóbeli kommunikációs nehézségekkel küszködő diák is betölti a szószóló szerepét, a sikerélményt a csoport támogatása biztosítja). Egy időben fejleszti az önálló munkavégzés és az együttműködés képességét, az aktív részvételt, a másik elfogadását, a szociális kompetenciákat (csoportforgó, szakértői mozaik, szóforgó, diákkvartett stb.).

Az együttműködésen alapuló differenciált és a diák aktív részvételét igénylő oktatás mellett fontos kulcsszó az élményszerű tanítási és tanulási folyamat. Az élménypedagógia, a tapasztalati tanulás kimozdít a padból, cselekvésre késztet, a diákok maguk szerzik meg a tudást, ami saját tapasztalat eredménye, ennek következtében sokkal mélyebb és életszerűbb ismeretet eredményez. Itt kell megemlíteni a drámapedagógiás módszereket is, amelyek nem csak az irodalmi alkotások és társadalomtudományos kérdések megértésében, átélésében, értelmezésében, csapatépítésben és konfliktuskezelésben segítenek, hanem akár matematikaórán is eredményesen alkalmazhatóak.

Persze sosem mondhatjuk azt, hogy egyik vagy másik az egyetlen helyes és eredményes módszer, úgy gondolom, mindig a kitűzött célokat, az osztály érdeklődését, igényeit, a csoportdinamikát, a tanítandó tartalmat figyelembe véve kell a tanárnak a megfelelő oktatásszervezési módokat és módszereket kiválasztania a nyitottság, a rugalmasság, a változatosság és az osztályra hangolódás jegyében.

Fotó: Hadnagy Melinda