Keresztényként hogyan vagyok felelős a környezetemért?

Jonica Xénia, egyetemista, Ozsdola/Kolozsvár

A felelősségtudat nem feltétlenül a mai század emberének az erénye. Nehéz szembesülni azzal, hogy vannak személyes és társadalmi elvárások, amelyeket felelősen és tudatosan kell teljesíteni, megtenni. A jó Isten a világ megteremtésekor csodálatos, értékes flóra- és faunavilágot bízott az emberre, ami természetesen a felelősséggel is együtt járt.




Napjainkban hatalmas tömegbetegséggé vált a magány és a közöny nemcsak az emberekkel, hanem a természettel szemben is. Ahhoz, hogy élni tudjunk

mi, a gyerekeink, majd azok gyerekei és még nagyon sok generáció, ahhoz szükséges az a tudatosítás minden földlakóban, hogy mindenki a maga közvetlen kis környezetéért felelős. Mit is jelent ez a felelősség? Miben is kellene megnyilvánulnia? Hidd el, kedves felebarátom, hogy nem távolkeleti erdők védésében, más kontinensek patakjainak és folyóinak tisztításában, hanem egyszerűen abban, hogy élhető és egészséges harmóniában próbálok élni a természettel és ezáltal is próbálok teremteni egy relatív tiszta teret.

 A teremtéskor elhangzott „uralkodjatok és hajtsátok uralmatok alá” nem azt jelentette, hogy a végletekig ki kell használni a természet adta kincseket, olyannyira, hogy véges időkig lehessen élvezni az ajándékait, hanem épp ellenkezőleg, amíg világ a világ. Nincs senkinek joga ahhoz, hogy az ingyen kapott javakat kiszipolyozza és tönkretegye. A természet a sajátos mechanizmusa révén képes regenerálódni, ha adottak az ehhez szükséges feltételek, viszont ma már egyre inkább nincs erre „lehetősége”, hiszen nincs rá elég tér és idő. Akarjunk és tegyünk is a tiszta utcáért, erdőért, fáért, vadállatokért, természet adta gyümölcsökért.

Ferenc pápa folyó év június 18-án közzétett enciklikájában próbálja a figyelmet felhívni arra, hogy bolygónk egyre inkább egy óriási szemétdombbá alakul. Az enciklika nemcsak a hívő társadalmat célozza meg, hanem a Föld valamennyi lakóját, akit érdekel bármilyen mértékben is az a tény, hogy milyen a levegő összetétele, amellyel a következő másodpercben teleszívja tüdejét.

Assisi Szent Ferenc mondhatni „családtagként” tekintett a természetre, amikor nővérének, fivérének, öccsének, húgának nevezi a természet erőit. E szenttől tanulva több mint 800 év távlatából illő és humánus lenne, ha valóban mi is megbecsülnénk és ráéreznénk a környezet óriási fontosságára és értékére. Elengedhetetlen az egészséges holnaphoz a természet jelenléte. Tegyünk azért, hogy valóban egy élhető és esztétikus természetesség lehessen jelen az életünkben. Vállaljuk a felelősséget és a „propagandát” mind személyes, mind tömegmozgató jelleggel, azért, hogy bár egy minimális harmónia is, de létezzen és szimbiózisként hasson ember-természet kapcsolatára.

A kép története: a képen Köllő Zsófia látható, aki a facebookon indított szemétszedés kihívást. A felhívás értelmében szétdobált szemetet kellett összegyűjteni és  a facebookon posztolni.