Nyuszik és oroszlánok

Gál Katalin







Nem, ez most nem egy állatmese kezdete. Persze lehetne, csakhogy valami olyasmiről kellene írni mint a bátorság. 

Felbontva arra, hogy mit jelent lélekben bátornak lenni, és milyen az, amikor tettekben vagyunk bátrak – ez még mindig nem zárja ki

az állatmesét, de mint hangsúlyoztuk, ez mégsem az lesz.

Mielőtt hozzáfogtam volna, hogy bármit is írjak, kicsit közvéleményt kutattam, hogy lássuk, ki hogyan gondolja ezt a lelki bátorság kontra tettekben való bátorság dolgot. Az egyik válaszadó inkább csak visszakérdezett: hogyan tudom elképzelni egyiket a másik nélkül? Mivel a kettő szerinte szervesen összetartozik. Akkor tudok a tetteimben bátornak mutatkozni, ha van erre valami belső indíttatásom.

Menjünk kicsit visszább a kérdésben, mit is jelent bátornak lenni? Talán egyszerűbb megkerülni a kérdést, és úgy válaszolni, mi nem az: „A bátroság nem abból áll, hogy magunk keressük a bajt” (Az oroszlánkirály). Amikor csupán indulatainkra hallgatva cselekszünk, azt nevezhetjük vakmerőségnek és sokminden másnak is, de bátorságnak aligha. A bátroság számomra azt jelenti: átlátjuk a helyzetet, látjuk a lehetséges következményeket is, és mindennek függvényében döntünk. Ha van elég belső, lelki indíttatásunk rá, akkor merészebb dolgokat is bavállalunk, máskor, motiváció hiányában, még az enyhébbeket is elkerüljük.