A feléd repülő seprű, avagy a bátorság és vakmerőség kérdése

Felleg József, egyetemista, Kolozsvár

Biztosan mindannyian ismerjük azt a bizonyos viccet, amely az abszolút bátorságról szól. De azon mennyit gondolkodunk, hogy mi is a bátorság?

A bátorság hallatán valami fenségesre gondol az ember, holott a hétköznapjaink tele vannak

bátor döntésekkel, olyan lépésekkel, amelyek megtételéhez valamilyen lökés kell. Ezt a lökést adja a bátorság erénye. A bátor döntések, cselekedetek csak alapos megfontolás, rágódás, szóval értelmi és érzelmi munka következtében születhetnek, éppen ezért felelősséggel tartozunk ezekért. A cselekedeteinkért vállalt felelősség tesz minket emberré, annak hiányában állatiassá válunk. Ha tudjuk, hogy felelősséggel tartozunk minden döntésünkért, akkor azzal is tisztában vagyunk, hogy nem hibáztathatunk senkit magunkon kívül a rosszul sikerült döntéseinkért. Ugyanakkor a ránk mért csapások, szenvedések elviseléshez is bátorság kell, ennek a bizonyos lökést biztosító többletnek köszönhetően tudunk épülni az átélt kellemetlenségekből.

Kérdezhetnénk, hogy a hirtelen, szükséghelyzetben meghozott döntéseink, végrehajtott cselekedeteink, elviselt életeseményeink csupáncsak vakmerőségből születnek, és utólag, a következmények láttán, tűnnek isteni erényt villogatató hőstetteknek vagy elhibázott badarságoknak? Nem hinném. Véleményem szerint, a bátorság mindennapi életünkbe ültetése sok gyakorlás következménye. Nem tudunk úgy döntéseket hozni, hogy nincs bennük gyakorlatunk, nem tudjuk, hogyan viseljük el a szenvedést, ha nem kapunk példát rá. Olyan ez, mint a napról napra táplált mag: a gondoskodás következtében kihajt, és szép virággal gyönyörködteti a környezetét, amely további gondoskodással hálálja meg a szépségét. A bátorság innentől kezdve sarkalatos erénnyé válik, olyan erénnyé, amely megnyitja a kaput a többi isteni kegyelem előtt. Ez ellen a bátorság ellen vét, aki fél, de nem az, akiben egészséges félelem van a következményektől, hanem az, aki a félelme hatására elmenekül, visszavonul. A félelem nélkül, nem teljesen megalapozott indokkal véghezvitt cselekedet vakmerőség, felelőtlenség, méltóságon aluli az ember számára.

Most pedig lássuk azt az abszolút bátorságot, hogyan definiálja az emlegetett vicc, hogy ne hagyjunk vakmerően nyitva egy kérdést sem, példát mutatva e szösszenet olvasóinak. Tehát az abszolút bátorság az, ha a férj hajnal kettőkor hazamegy, és a seprűvel hadonászó feleségnek azt mondja: „Még mindig takarítasz, vagy repülsz valahova?” El tudjuk képzelni, mi lehet erre a válasz, ha nem, olvassuk el ismét a címet.