A Szentírásban gyakran találkozunk olyan
történetekkel, amelyek a bátorságról szólnak.
Ábrahámnak bátorságra
volt szüksége, hogy elhagyja atyái földjét, Mózesnek, hogy megvívjon a
fáraóval, Dávidnak, hogy szembeszálljon Góliáttal,
a prófétáknak, hogy Isten
üzenetét tolmácsolják, és folytathatnánk az Újszövetségben az apostolok
bátorságával.
Azonban, hogy jobban
megértsük mit jelent a bátorság a Szentírásban azt is tudnunk kell, hogy az
Írások gyakran beszélnek a félelemről. Gondoljunk Máriára, amikor az angyal
megjelent neki, köszöntése után arra intette, hogy ne féljen. Jézus is gyakran
mondja tanítványainak, ne féljetek, például a vihar lecsendesítésekor és még
sorolhatnánk azokat a szentírási perikópákat, ahol Isten, Jézus vagy valamely
angyal arra int, hogy ne féljünk. A félelem mindig bénító hatással van az
emberre. Mindenki fél valamit. Félünk a holnaptól, valakinek vagy valaminek az
elvesztésétől. Mindez meggátolja az egyén fejlődését, kibontakozását és azt,
hogy elérje célját és helyét a társadalomban. Viszont itt hangsúlyozni kell:
nem istenfélelmemről, van szó, amely a Szentírásban is teljesen más jelentéssel
rendelkezik. Ugyanakkor a félelem nem a tisztelet megfelelője.
Tulajdonképpen a
bátorság lenne a félelem ellentéte a Szentírásban. A bátorság nem más mint
erősség, lelkierősség. A bátorság tehát nem más mint annak a képessége, hogy a
félelmet legyőzzük. Ahogy a Katolikus
Egyház Katekizmusának Kompendiuma fogalmaz: „Az erősség [bátorság] adja a
szilárdságot a nehézségek közepette és az állhatatosságot a jó keresésében, és
képessé tesz arra is, hogy igaz ügyért az ember életét áldozza.” Ez lenne a
bátorság definíciója a Szentírásban. Legyőzni a félelmet és felülkerekedni
azon, valamint kiállni az igazság mellett. Erősnek maradni bármi áron. Ez
viszont nem vakmerőség, melyet gyakran a meggondolatlanság okoz. A bátorság nem
más mint önmagunk legyőzése és azon való felemelkedés, saját félelmeinkkel való
szembenézés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése