Ne félj!

Réti Tamás, katekéta, Kolozsvár







A Szentírásban gyakran találkozunk olyan történetekkel, amelyek a bátorságról szólnak.

Ábrahámnak bátorságra volt szüksége, hogy elhagyja atyái földjét, Mózesnek, hogy megvívjon a fáraóval, Dávidnak, hogy szembeszálljon Góliáttal,


a prófétáknak, hogy Isten üzenetét tolmácsolják, és folytathatnánk az Újszövetségben az apostolok bátorságával.
Azonban, hogy jobban megértsük mit jelent a bátorság a Szentírásban azt is tudnunk kell, hogy az Írások gyakran beszélnek a félelemről. Gondoljunk Máriára, amikor az angyal megjelent neki, köszöntése után arra intette, hogy ne féljen. Jézus is gyakran mondja tanítványainak, ne féljetek, például a vihar lecsendesítésekor és még sorolhatnánk azokat a szentírási perikópákat, ahol Isten, Jézus vagy valamely angyal arra int, hogy ne féljünk. A félelem mindig bénító hatással van az emberre. Mindenki fél valamit. Félünk a holnaptól, valakinek vagy valaminek az elvesztésétől. Mindez meggátolja az egyén fejlődését, kibontakozását és azt, hogy elérje célját és helyét a társadalomban. Viszont itt hangsúlyozni kell: nem istenfélelmemről, van szó, amely a Szentírásban is teljesen más jelentéssel rendelkezik. Ugyanakkor a félelem nem a tisztelet megfelelője.

Tulajdonképpen a bátorság lenne a félelem ellentéte a Szentírásban. A bátorság nem más mint erősség, lelkierősség. A bátorság tehát nem más mint annak a képessége, hogy a félelmet legyőzzük. Ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma fogalmaz: „Az erősség [bátorság] adja a szilárdságot a nehézségek közepette és az állhatatosságot a jó keresésében, és képessé tesz arra is, hogy igaz ügyért az ember életét áldozza.” Ez lenne a bátorság definíciója a Szentírásban. Legyőzni a félelmet és felülkerekedni azon, valamint kiállni az igazság mellett. Erősnek maradni bármi áron. Ez viszont nem vakmerőség, melyet gyakran a meggondolatlanság okoz. A bátorság nem más mint önmagunk legyőzése és azon való felemelkedés, saját félelmeinkkel való szembenézés. 

Nincsenek megjegyzések: