Jézus kritikája

Hogyan kritizált, mit kritizált, mit tanított erről?
Balla Imre, segédlelkész

A legtöbb esetben, az emberek a kritika kifejezéshez valami negatív töltetű, támadó és romboló értelmet társítanak. Éppen ezért a hagyományosabb alapokon szerveződő társadalmakban nem sok teret engednek a kritikus hangoknak.

A kifejezés negatív zöngéje miatt sokan nem tudják Jézus Krisztus jóságos személyéhez kapcsolódóan használni. Ennek a látszólagos ellentétnek

a feloldásáért, gyakran lehet hallani egy-egy jóindulatú próbálkozást, hogy a kritika építő is lehet. Ebben a formában már inkább elfogadást nyer a kritika Jézus személyével való társítása.

Azért, hogy elejét vegyük a félreértéseknek, minden alkalommal tisztázni kell az alapfogalmakat, amelyekkel leírunk egy eseményt, vagy valóságot. Mi a kritika? Számos rokon értelmű kifejezést használhatunk, amelyek többé-kevésbé körülírhatják a fogalmat, ilyeneket, mint: bírálni, kifogásolni, kétkedni, értékelő véleményt mondani. A kritika kifejezésünk a görög κρίνω (krínó) igéből származik, amelynek az alapjelentései az eldönteni, szétválasztani, megítélni. A krízis kifejezés is ebből az igéből származik, amely minden alkalommal egy döntéshelyzetet jelöl. Így hát, a kritikus magatartás, vagy véleménynyilvánítás minden helyzetben döntés és választás elé állítja a kritizált személyt, vagy csoportot. Úgy is mondhatnák, hogy a kritika tükörtartás (tükrözés), amely állásfoglalásra indítja a kritizált személyt, avagy személyeket. A lényege nem az, hogy kimondasson az, ami nem tetszik! Ez is benne van, de a cél nem ez, hanem, hogy döntés- és választáshelyzetbe állítson, amely által a növekedés lehetőségét kínálja fel. A szép benne az, hogy szabadon hagy a választásban.

             Jézus Krisztus kritikájáról csak ebben az értelemben lehet beszélni. Az egész lényét és életét, a magatartását, a szavait és a gesztusait a fogantatása pillanatától kezdve a kritika kíséri. Döntés és választás elé állítja a sötétséget, amelybe Világosságként belépett (vö. Jn 1,1-18.). A Boldogságos Szűzanyában először a teremtés hajnala óta az emberiség erre a kritikára pozitívan válaszolt, és elindult a teremtettségének a kibontakozásban, vagyis a növekedés útján.

Jézus Krisztus nyilvános fellépése kritika: elérkezett az Isten Országa (Mk 1,15), dönteni és választani kell! Az ember szabadon dönt. A jézusi kritika tárgya sokféle. Kritikus önmagával szemben, mivelhogy a végsőkig a Mennyei atyával való kapcsolata mellett dönt (tehette volna másképpen is; pl. a megkísértése Mt 4,1-11). Nyíltan kritikus az őt követőkkel szemben: tanítványok, barátok és apostolok és ma élő keresztények… (pl. Közöttetek azonban ne így legyen! Mk 10,43). Állandó kritikával viszonyul a nép vezetőihez, a tanult emberekhez, a papsághoz. Kritikája kiterjed a hagyományra, a jogszokásra és az abszolutizált törvénykezésre is.

            Az Úr Jézus kritikája a szeretet!!! A szeretet mindent felülír, ami a teremtettséget meghatározza. Ez az egyetlen tükör, amely állandó választás és döntés elé állít mindent és mindenkit.