Hogyan tudjuk önmagunkat fegyelemre
nevelni?
Albert Zsuzsanna, bábszínész, Csíkszereda
Ezzel
egyetemben természetesen rögtön a zsenik közé soroltam magam, ugyanis a
rendrakás ihletett pillanatai csak néha látogattak meg. Hogy valóban bölcs-e a
gondolat,
azóta már kétlem, ám tény, hogy egyfajta felmentést adott:
kényelmesebb volt rendetlenségben és zseni-tudatban élni, mint fordítva. Sajnos
ez az elképzelés nemhogy növelte volna zsenialitásom, épp ellenkezőleg. Hiába
találtam meg mindent azonnal a káoszban is, én elvesztem benne. Talán mégsem
voltam zseni? – ennek eldöntését az utókorra bízom – de gondolom azt már
mindenki tapasztalta, hogy a káosz, a rendetlenség, szétosztja a figyelmünket,
megcsapolja tettrekészségünket, és elszívja az energiáinkat. Épp ezért fontos,
hogy rendet tartsunk nem csak a környezetünkben, de elsősorban a lelkünkben és
a tudatunkban, ehhez pedig koncentrációra, fegyelemre van szükségünk, egyfajta
önkontrollra.
Csíkszentmihályi
Mihály a boldogság élményét, az áramlat-élményt egyenesen a tudatban lévő
renddel azonosítja. Kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy azok az
emberek, akik nem képesek megszűrni az információt úgy, hogy csak a számukra
fontosakra koncentráljanak, a többit meg kizárják, nagyon ritkán élnek át
igazán boldog pillanatokat. Aki képtelen fegyelmezni a tudatát, nem tud igazán
elmerülni egyetlen tevékenységben sem úgy, hogy az valóban örömet nyújtson
számára. Ám „amikor kiválasztunk egy célt, és koncentrációs képességünk végső
határáig küzdünk érte, akkor bármit is csinálunk, élvezetes lesz.” – írja a kutató, aki már több évtizede a
boldogság pillanatait tanulmányozza. (Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény
pszichológiája)
A
jól-lét, az örömteli lét pedig azt hiszem, a rendben és a harmóniában rejlik,
hisz a természetben is minden e szerint működik. Ám az emberi tudatban lévő
rend nem ennyire magától értetődő. Azért nekünk is harcolnunk kell, a Teremtő
társaivá kell válnunk. Fegyelmeznünk kell a szanaszét szaladgáló gondolatokat,
és közös mederbe terelnünk. Ehhez jó eszköz lehet a körülöttünk lévő rend
kialakítása. Ahogy hatással vagyunk a környezetünkre, az is visszahat ránk.
Igazából bármi, ami rendet teremt bennünk, bármi, ami rendszerezi a folyton
szétszóródó energiáinkat, ami keretet biztosít az életünknek, jó eszköz lehet
arra, hogy fegyelemre neveljük a tudatunkat. Sajnos e téren kevesebb a
sikerélményem, mint a legtöbb olvasónak, ám próbálkozásom annál több van, és
egy dologban bizonyos vagyok: ezt mindenkinek gyakorolnia kell, mégpedig olyan
türelemmel és odaadással, ahogy a kisbaba tanul járni: egy-két lépéssel,
sok-sok eleséssel, ugyanannyi felkeléssel, és újra néhány lépéssel.
Végezetül
pedig egy idézet Cullen Hightower tollából: „A fegyelem szabadság nélkül –
zsarnokság. A szabadság fegyelem nélkül – káosz. ”
Jó
gyakorlást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése