Bölcsesség és értelem

Nagy Bianka, VII. osztály
Szent László Római Katolikus Gimnázium, Nagyvárad

 

A bölcs ember számomra példakép. Ő az, aki következetes, előrelátó és meggondolt, mindig tudja mi a helyes, mit kell tenni. 

Sajnos sokszor össze tudjuk keverni a bölcs embert az okos emberrel. Az iskolázott embereket

bölcsnek gondoljuk, mert ha valaki okos, akkor miért nem lehetne bölcs is? Attól, hogy nagy a tárgyi tudásunk, még nem biztos, hogy bölcsek vagyunk.
A bölcsesség az-az élet- és hitfelfogás, amellyel „mélyebbről” tudunk gondolkodni, elmélkedni akármilyen témáról, és nem az a lényege az életemnek, hogy mikor kéne elmennem a legközelebbi szórakozóhelyre. A bölcs embert pedig nem feltétlenül okosnak, inkább értelmesnek mondanám. A bölcsesség nem követeli meg az okosságot, mert egy egyszerű pásztor is lehet bölcs, aki soha életében nem látott tankönyvet, de élettapasztalata által mindig tudja, milyen helyzetben mit kell tennie. A bölcsességben van valami isteni, valami természetfölötti. Ezért vonzó, kívánatos.

A világunkban kevés az igazán bölcs ember, ez mindig keveseknek adatott meg a jó Istentől. Az egyszerű, nem annyira bölcs emberek közül becsülni kell viszont azokat, akik jóakaratúak, kedvesek és segítőkészek, mert sajnos ilyen emberből is nagyon kevés van.

A bölcs ember szerintem mélyen hisz Isten létében, mert aki valóban bölcs, az tudja, hogy minden, ami körülveszi, amit gondol és érez, azt egy Felsőbb Erőnek köszönheti. A bölcsességet csak a Szentlélek ajándékaként kaphatjuk meg teljesen. Néha viszont nem is vesszük észre, milyen nagy dolog, hogy személyiségünk, lelkünk, és önálló gondolataink vannak.

Az eddigi sorokból az derült ki, hogy az igazán bölcs embert már-már mélyebb gondolkodás és szemlélet jellemzi. Itt emelném ki, hogy a mi világunkban Jézus volt a legbölcsebb. Innen kiderülhet, hogy a bölcsesség nekünk, embereknek a Szentlélek ajándéka, amely jézusi gondolkodással adományoz meg bennünket.