Papírra vetett erő

A pályaválasztás margójára

Mindák Éva, egyetemista, Szeged

"A (mai) fiatalok, mint tudjuk, okosak, bátrak, erősek és szépek! És sokat akarnak! 

De tudják-e vajon, mit akarnak igazán, szépen mondva: 

mit szeretnének?" 

Arany János következő soraival sok fiatal találkozik tanulmányai során: 

Előtted a küzdés, előtted a pálya, 
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Ezt az idézetet gyakran teszik ballagási kártyákra, kísérőnek az útra… Visszaemlékezve a ballagásomra, én is megkaptam egy kártyán ezeket a sorokat. Akkor még nem tűnődtem rajta sokat, beraktam a cipősdobozba, a többi hasonló frázisokhoz, emlékekhez. Nem gondoltam, hogy valaha előveszem ezt a dobozt, de megtartottam, mert így szokás. 

A küzdelmes évek során gyakran kell az ember fiának költözködni, hol ide, hol oda, hol ezért, hol azért. Ha máskor nem is, ilyenkor kézbe kerülnek a kártyás jókívánságok. Ezért is jó, ha még nem minden digitális. Szüksége van a lelkünknek a papírra vetett szavakra. Költözéskor nemigen szoktuk a netes „boxainkat” átlapozgatni. Ráadásul az direkt keresés lenne, a „globálban”, és az nem olyan (...). Ezek a kártyák mindig megvannak valahol, akkor kerülnek elő, amikor a legnagyobb szükségét érezzük a papírra vetett erőnek!

Sokan felteszik a kérdést, szülők, tanárok, mentorok, jóakarók és aggódók: igazak-e ezek a szép, lélekbe olvadó, erős szavak?

A mai fiatalok, mint tudjuk, okosak, bátrak, erősek és szépek! És sokat akarnak! De tudják-e vajon, mit akarnak igazán, szépen mondva: mit szeretnének? Ez már korántsem száz százalékos, igaz? Nehéz ugyanis tudni azt, mit szeretnének és mire alkalmasak, és ezt a kettőt még összhangba is kell hozni. Ezért a pályaválasztás olyan döntés, amit a fiatal nem hozhat meg egyedül! Bár már gyermekként is produkálunk bizonyos jegyeket arra vonatkozóan, mire hivatottunk, de ez végül nem csak rajtunk fog múlni, sem a szülőn, sem a tanáron, sem a mentoron. Ma már mindegyik kell hozzá. Az a legjobb, ha minden szereplő ebben a szituációban tudja a helyét, a feladatát, és senkinek sem keveredik a szerepe, mert szükségtelen. De ez az ideális eset. Vannak olyan fiatalok, akiknél hiányoznak a szereplők, támogatók ehhez a helyzethez. Ezt egy tréning, egy jóakaró, egy iskola, egy állam nem képes teljes mértékben pótolni. Ezek fontosak, de csak állomások a küzdelmes úton. Mérlegre kell tehát tenni a „szeretnék lenni” kosarat és az „alkalmasság” kosarát, s megtölteni lehetőleg minden jóval és hasznossal az út során. Az önismeret, a korai tervezés segít majd abban, hogy ez a mérleg ne billenjen egyik oldalra se túlságosan.