Tehetség- vagy hivatásgondozás

Réti Tamás, tördelő, Kolozsvár



A hitoktatás a lelkipásztori munka egy részterülete, így gyerekek és/vagy felnőttek hitbe való bevezetését, a keresztény élet előélését jelenti. Ugyanakkor a katekézis interdiszciplináris tudományág is, hiszen a pedagógiát és az andragógiát, annak kutatásait, felismeréseit ötvözi a teológia megfigyeléseinek eredményeivel. 





Így a hitoktatónak kettős feladata is van: egyrészt a tehetséges gyerekek továbbfejlesztése, de ugyanakkor a hivatásgondozásban is


élen kell járnia. Hogyan válhat a hittanóra tehetségkutató, tehetséggondozó fórummá? Elsősorban a módszerek megválasztásával. A hitre való nevelés folyamata sokkal tágabb teret ad annak feltérképezésére, kiaknázására, mint más tantárgyak. Segíthet képességek és készségek felismerésében például rajz, fogalmazás terén, ugyanakkor a zene is megjelenik a tanórák keretében. Éles szemű hitoktató felismeri azokat a gyerekeket, akiknek kézügyességük van. Nem árt ezekkel a gyerekekkel foglalkozni, sőt bátorítani, hogy Istentől kapott talentumaikat a megfelelő módon kamatoztassák. De akár sportban jártas gyerekeket is lehet ösztönözni például plébániai focicsapat létrehozására, ami talán focizni szerető fiatalokat is vonzana. Általános tapasztalat, ha jó a társaság, sokszor egymást hozzák el a plébániai hittanórákra. A kulcsfogalom ennek legmaximálisabb kiaknázására pedig a differenciált oktatás, melyben a tanuló igényeihez, valamint képességeihez és készségeihez mérten próbáljuk a tanagyagot szabni. Így a lehető legtöbb gyermek magára tud találni a saját képességei szintjén. A jézusi példabeszédből ismert talentumokban nem mindenki részesül egyformán, de még ha egy talentumot is kaptunk, a hitoktatónak nem elnyomnia kell azt az egyet, hanem fejlesztenie. Ez az egyház érdeke is, hogy ezek az emberek közel maradjanak hozzánk, és a tehetségüket akár az egyház javára fordítsák.
Ezzel szemben a hivatás nem tehetség. Az Istentől való megszólítottságot jelent. Ezt is fel kell ismernie egy hitoktatónak. Nem utolsósorban pedig ösztönöznie kell, hogy az ébredező hivatás tovább tudjon fejlődni, hogy az egyházi életre készülő fiatal, gyermek megtalálja a helyes utat, és a maga számára megfelelő módon tudja azt megélni, legyen papi, szerzetesi, kántori, hitoktatói vagy bármely egyházi hivatás, mellyel Isten megszólította. Viszont a hivatás nem tehetségtől és rátermettségtől függ. Amiért valakinek hivatása van, még nem biztos, hogy tehetsége is van hozzá. Viszont a kettő egymástól nem függ, az ideális az, hogy a hivatást és a tehetséget egyszerre fejlesztjük.

Nincsenek megjegyzések: