Isteni rabság

avagy mit mond a Biblia a férfi-női szerepkörről

Gurka-Balla Júlia, egyetemista

Az életben körbevesznek minket a törvények. Elég csak kimenni 

az utcára vagy bemenni egy boltba, észre se vesszük, 

mégis betartjuk őket. Néha meg csak azt vesszük észre, hogy nehéz betartani, mégis muszáj megfelelni a társadalomnak, 

az embereknek, tehát azt mondjuk: ilyen az élet… 

Ennek az érzésnek nem mindig örülünk. A gyökere, ami miatt ott él bennünk, az egy egyszerű szó: önzés. Ez az önzés ölel körül, amikor

idegesít a néni, aki lassan vánszorog előttünk, ez az önzés simogat meg, amikor mérgesen káromkodunk a kocsivezetőkre, de ahol igazán elemében van ez az életérzés, az éppenséggel az otthonunk. Ahol lekerül rólunk minden álarc… ahol igazán önmagunk lehetünk… akkor köszön ránk drága jó barátunk. S ha jobban belegondolunk, ezért van az, hogy a legtöbb vicc férfi és női ellentétekről szól, hisz a legfontosabb s a legközelebbi kapcsolat két ember között éppen a házasság. A viccek is ezért születtek, mert az önzést igazából a humorral nagyon jól túl lehet élni vagy belepusztulni, de ez már részletkérdés. Olyan nagyon jól tudjuk azt, hogy milyennek kellene lennie a másiknak (önzés barátunk súg is rendesen), csak azt felejtjük el, hogy nekünk magunknak milyennek kellene lennünk. S valahogy a Bibliából is a nekünk tetsző szavakat emeljük ki, miszerint a férfi az úr, az oldalbordája a feleség, ami az egésznek a fele, majdnem hogy feleslegesség… Rengeteg szomorú női sors vált ennek az önzésnek a következtében áldozattá – az ókortól a középkoron keresztül egészen napjainkig. Sokszor éppen a kereszténység zászlaja alatt. Holott, ha a Biblia egészét nézzük, egészen más parancs van a szívünkbe vésve: Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel... (Róm 13,8a) Ez viszont egy magasabb rangú kötelék, ami bűvös rabságba zár minket, a szeretet rabságába, hiszen a szeretet maga Isten, s ez egy isteni rabság, ahogy Pál apostol mondaná, egy kiválóbb út. Hiszen Isten világában kicsit másképp működnek a dolgok. Ott: aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. (Mt 20,27) Ez a szeretettörvény a legerősebb, a legszelídebb, a legmagasabb, s olyan mélyen védve van, hogy senki nem árthat annak, aki szeretni tud. Hisz ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Isten különleges ajándékokat adott mindenkinek, a férjnek is és a feleségnek is, egymás mellé rendelte őket egy különleges, szeretetteljes kapcsolatot álmodva nekik. 

A szeretettel csak egyetlen probléma van, hogy ápolni, gondozni kell. Mert ha odafigyelnek egymásra, akkor az Istentől kapott ajándékokat, tálentumokat kamatoztatni tudják. Az odafigyelés a legszebb ajándék, amit adni tudunk. Ez a szeretet és a tisztelet egyik alapköve. Lehet gyakorolni, lehet tanulni, lehet tanítani, lehet élni vele. Enélkül minden kicsinyesség, sekélyes, élettelen. Ezzel lesz valóság, igaz és őszinte. A feladat, amit az Úrtól kaptunk, mindig ránk van szabva s mindent meg is kapunk hozzá. S ha kapunk egy férjet vagy feleséget, a szeretet rabsága miatt eszméletlenül jó munka vár ránk, mindenfajta vegyes érzéssel párosulva (ami biztosan nem unalmas). De eközben Isten útján történik valami, átéljük a szabadság érzését is. A bűn (vagy bármilyen más kicsinyes törvény) szolgája a néma rab, de a Krisztusé szabad. Ez az isteni kötelék, az isteni boldog rabság.