Szerepzavar vagy átalakulás?

Hogyan változtak a női/férfi szerepek?
Fábián Róbert, szerkesztő, Kolozsvár



Minden bizonnyal elmondható, hogy valamikor sokkal egyszerűbb lett volna bárkinek körülhatárolni a női és a férfiszerepeket, vonalat húzni, eldönteni, hogy melyik szerep specifikusan női vagy féri. 



Így nem is csoda, hogy ma – ha ez a téma előkerül – egyre többen, többször beszélnek arról, hogy ezek a szerepek a II. világháború utáni időben,

de kifejezetten az utóbbi évtizedekben összemosódott, s ettől nem is a nők, hanem a férfiak szenvednek a legtöbbet. Szerepzavart élnek meg a női szerepkörök kiszélesedése és a saját hagyományos, férfiszerepük letűnő mivolta miatt. A férfi már nem egyszerűen az a családfenntartó, az „oszlop”, aki régebben volt. Így számtalanszor beszélnek arról is, hogy ez útkereséshez, depresszióhoz vezet. Történelmi áttekintőt tartani a férfi- és a női szerepekről szinte teljesen fölösleges. Aki viszont egy kalap alá akarja tenni a különböző kultúrák, népcsoportok férfi és nő szerepeit, s azt akarja megállapítani, hogy bizony a nőket mindig elnyomták és a férfiak voltak a mindenesek, az bizony hibát követ el. A klasszikus női modellt, amikor a nőben az otthon megteremtőjét, rendben tartóját, a gyerekekkel foglalkozó szülőt, a „fakanál mellett álló”-t látták, ma már ilyen mértékben nehezen képzelhetjük el. S ezt sokan hangoztatják is: egyesek mellette, mások ellene érvelnek, s mások arra törekszenek, hogy bebizonyítsák, van egy harmadik út is. Azaz hogy nem csak a női szerepkör bővült a történelem folyamán, hanem a lehetőségek is, s a feleség-, illetve anyaszerep mellett sokan hobbijuknak, illetve karrierjüknek is élhetnek. Az egyenjogúság pozitív hozadéka mindenképp a szerepek palettájának bővülése, de ebben a miliőben a család fogalmának a leértékelődésének is tanúi lehetünk. A férfi nem az egyedüli családfenntartó, de nem is csupán ő a „család esze”, aki mindenben s mindenki felett rendelkezik és dönt. Miért is lenne rossz ez? Főleg ha a mai világ összetett mivoltát nézzük? Talán az, hogy a férfi már nem tündököl, mint egykor a hölgy előtt a minden akadályt legyőző, izmos, a lovagi tornából győztesen kikerülő lovag? Mindez csak az elavult hagyományok újragondolása, újraértékelődése lenne, vagy valamiféle szerepzavar? Vagy sztereotípiák ledöntése? Avagy egészséges egyensúlyozás a munka, a karrier és a család, illetve a családi teendők között? 

Nincsenek megjegyzések: