TörtÉNelem

Găman Laura, történelemtanár, Kolozsvár


 Ritka fehér hollónak számít manapság az a 19 éves fiatal, aki a történelem tanulásában, tanításában látja a jövőt. Hopp! Már az első mondatban adja magát a téma: jövőt látni a múltban, jövőt építeni a múltra? 

Ez lehetséges? Van-e ennek helye a szuperemancipált, agyonmenedzselt világban?


Sokan teszik fel a kérdést: Egyáltalán, mi értelme van olyan dolgokról tanulni, amik több száz évvel ezelőtt történtek? Miért és miben lesz nekem jobb az életem a 21. században, ha tudom, hogy a harmincéves háború valóban harminc évig tartott, de a  százéves háború pontosan 116 évig tombolt a középkori Franciaország területén. Történelem szakos egyetemistaként sokszor szembesültem ezzel a kérdéssel, akár ismerőseim, akár önmagam irányából. A  válasz egyik esetben sem adta könnyen magát.
     Fontosnak, hasznosnak, sőt, szükségszerűnek érzem, hogy a ma világában ismerjük a történelmet, akár tágabb, akár szűkebb értelemben. Minden történelmi korszaktól mást tanulhatunk: az őskor tanulmányozásával találékonyak, praktikusak lehetünk. Megtanulunk egyszerű, hétköznapi emberként gondolkozni, és elvonatkoztatni minden olyan hamis érdektől, ami nem a lét-, és fajfentartást hivatott szolgálni. Csak az ember van, a cél és a cél elérését elősegítendő eszköz feltalálásának, megmunkálásának folyamata. Egyszerű és tiszta. Praktikus és mentes minden fölösleges sallangtól, allűrtől.
Az ókortól meg kell tanulnunk gondolkodni, érvelni és teremteni. Ókori filozófusok, politikusok, művészek adják fel nekünk a lehetetlenség leckéjét. A lehetetlennek tűnő, de mégis elérhető megvalósítások, legyen az anyagi vagy szellemi megvalósítás, könyörtelenül az orrunk alá dörgölik a birtokunkban lévő tudásformák kiaknázatlanságát. Igenis megteheted, hogy elmélkedsz az etikáról, mint Arisztotelész, hogy alkotsz addig megalkothatatlannak hitt dolgokat, mint Pheidiasz, hogy egy ügyes csellel  teszel pontot egy végtelennek tűnő harc végére, ahogy a görögök tették azt Trójával… Igen, az ókor gondolkodott, érvelt és alkotott.
    A középkortól el kell sajátítsd a hitet. A vak és buzgó hitet, a megkérdőjelezhetetlen isteni jelenlétben való hitet. A kor, amikor emberek ezrei adták életüket a hitük miatt, olyan elementáris ösztönöket írt felül, mint a túlélés ösztöne, a világi élethez való tartozás öröme. Hány és hány szerzetes tagadta meg magától a családalapítás örömét? Hány eretneknek bélyegzett ártatlan ember halt máglyahalált csak  azért, mert meggyőződésből hitt valamiben, és kitartott amellett. Nyilván, nem minden esetben beszélhetünk tudatos szerepvállalásról, de az arányok, még így is elgondolkodtatnak… Hinni tanulni a középkortól kell.
    Az újkor egyéniséggel és cselekvőképes magatartással ajándékoz meg minket. A hosszú, politikailag egyre kuszálódó évszázadok alatt az ember felismerte a politikai, kulturális, vallási összetartozás örömét és szükségességét. Itt jelenik meg először ennyire markánsan a nemzetállamhoz való tartozás gondolata. Ezen gondolatokat tettek követik. A  hatalomtól való megrészegülés elnyomást szül, az elnyomásra érkezik a válaszinger: a forradalom. Az individuum mérlegel, akar, cselekszik, világrendeket ostromol, hiszi, hogy ostromolhat. Talán ez a legfontosabb előfeltétele egy sikeres forradalomnak: hinni, hogy világokat rengethetünk, hogy identitásunkat bátran vállalva a mindennapi élet szintjén formálhatunk közösségeket, általunk kiválasztott, kijelölt kritériumok alapján. A jogainkért való kiállást az újkorban tanultuk meg.
   A 21. század viszont úgy átsuhant rémségeivel fölöttünk, hogy még nem értjük, mit is tanulhatnánk tőle… Igen! Ezért fontos, ezért nélkülözhetetlen a történelem ismerete. Nem kell lenyeljünk mindent, amit a torkunkon le akarnak nyomni. Végeláthatatlan  megismerési és felfedezési folyamat a történelem, amely minden vizsgálódási szögből más arcát mutatja. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne legyen identitásunk. Ahhoz, hogy merjük azt vállalni – legyen az akár történelmi, akár kulturális –, ismeretek szükségeltetnek. Ismeret nélkül nincs igazi hovatartozás, hovatartozás nélkül pedig mi értelme lenne bárminek is? 

Nincsenek megjegyzések: