Fegyelem a cserkészek életében

Köllő Zsófia, doktorandusz, Kolozsvár




A 20. század elején a tömegoktatás elterjedésével 
az alternatív pedagógiai szemléletek is szaporodni kezdtek, amelyek a gyerekek személyiségére, érzékeire, érdeklődésére építenek; s általuk a fegyelem kérdése 
is új megvilágításba került. 





Közülük több ma is igen népszerű, saját iskolai struktúrával rendelkezik (Montessori, Waldorf).

Ekkor jött létre a cserkészmozgalom is Robert Baden-Powell jóvoltából, aki 1907-ben elvitt húsz, különböző társadalmi osztályokból származó fiút táborozni, hogy természetközeli életet éljenek, megtanuljanak a társadalom hasznára lenni, megismerjék és elfogadják egymást, fejlesszék magukat testben és lélekben. Nemsokára módszerét, mely főképp a gyerekek iskolán kívüli idejének értelmes és értékes eltöltését szolgálta, könyvben is megfogalmazta. Hasznosságát az ifjúságnevelésben állam és egyház egyaránt igen hamar felismerte. Csakhogy a cserkészet alapítója, angol katonaként a gyerekek személyisége és igényei mellett a hadsereg szerkezetéből és működéséből is jócskán merített, amikor a mozgalmat kitalálta. A tíz cserkésztörvény egyike a feljebbvalóknak való engedelmesség, de a fogadalomtétel, a rangjelzések (különböző színű nyakkendők, próbajelvények), az egyenruha, a mindennapi zászló fel- és levonás, az induló, a napiparancs, és főképp az alaki gyakorlatok (menetelés stb.) mind-mind a katonai gyökerekre emlékeztetnek. A világ cserkészei ezt mai napig hagyományként őrzik, mely erősíti a közösség összetartozását, keretet ad a tevékenységeknek, emlékezteti a benne élőket képviselt értékeikre.
A fegyelem azonban nem a külsőségekből fakad, a cserkészet ugyanis önkéntes alapon működik. A gyerekek az egész éves cserkészmunka során megtanulják, mire vállalkoznak, amikor részt vesznek egy cserkészrendezvényen, táborban: folyamatosan feladatokat vállalnak, ugyanakkor felelősséget is viselkedésükért, tetteikért és az elvégzendő munkáért, amely kitölti idejüket. A cserkészeknek semmilyen magatartási szabályhoz nem kell alkalmazkodniuk, amit nem önként vállaltak, amibe nem kaptak beavatást a próba és a fogadalomtétel során. Nincs teljesítménykényszer, csak a játék, a munka és az eltöltött idő öröme, aminek a szabályait mindenki elfogadta, ígérettel, fogadalommal pecsételte meg.
Fantasztikus dolog 17 éve része lenni mindennek, látni, ahogy a gyerekek (magán)életébe is beszivárog a fegyelmezett, ugyanakkor vidám és tettre kész magatartás, gondolva itt saját magamra is. Hiszen a cserkészetben meg lehet tanulni, hogy a szabályok nem eleve rosszak, ha értékrendünkkel nem ütköznek, s így lehet jó alkalmazottnak és jó vezetőnek, jó diáknak és jó tanárnak, jó közösségi embernek lenni: takarékoskodni magunk és mások idejével, a megbeszélt szabályokat követni, közben igen termékeny, kreatív munkát végezni. Úgy gondolom, az ilyen emberekre nemcsak a száz évvel ezelőtti, de a mai társadalomnak is nagy szüksége van.


Nincsenek megjegyzések: