A bizalom kulcsa

Veres Janka Eszter, egyetemista

Az őszinteség minden barátság, kapcsolat alapja. Nagyon sok örömet, de ellenkező esetben bántódást, töréseket okozhat az ember szívében.
Az őszinteség egy nagyon pozitív erény. Minden embert meg kellene vele tiszteljünk, és akkor egy kicsit is szebb lehetne a világ. Ha nem lenne annyi hazugság, ferdítés, akkor talán a világ is igazabb lenne.


Bár sajnos az őszinteség nem minden esetben jelent gyors és egyszerű megoldást. Az egyenes beszéd is okozhat sokszor ugyanolyan fájdalmat az embertársainknak, mint a hazugság.
Jó-e, ha minden esetben az embertársunk szemébe vágjuk az igazságot? Kérdés, hogy nekünk – vagy neki?

Nekünk talán jó, mert nem lesz lelkiismeret furdalásunk, de neki pillanatnyi fájdalmat okozhatunk. Azonban az őszinteség mindig az egyenes úton vezet.

Az én életemben nagyon fontos szerepet játszik az őszinteség. Ha egyszer az embert hazugságon kapod, az egy sebet okoz a másik lelkében, lehet az a seb bármekkora. A sebet ugyan be lehet varrni és be is fog forrni, de a heg örökké ott fog maradni.
Az őszinte ember mindig ki mer állni az igaza mellett és nem fél eltitkolni azt. Az őszinteség meghatározza az ember személyiségét is. Az őszinte emberek igazán gerincesek.

Az őszinteség minden korban és minden időben hiteles marad. Soha sem fogja elveszteni az érvényességét, fejlődhet bárhová is a világ. Ezelőtt kétezer évvel ugyanolyan fontos volt, mint a jelenben. Bár a világon rengeteg dolog átértékelődik, de az őszinteség úgy gondolom, soha sem fog. Már a teremtés történetében is felvetődik az őszinteség ellentéte. Szerintem nem kell túlragozzam Ádám és Éva történetét, akik korántsem voltak őszinték az Úrhoz. Talán ha becsületesebbek lettek volna, ma nem tartanánk itt, ahol vagyunk.

Nincs hiteles barátság őszinteség nélkül. Ha nem merek odaállni a barátnőm elé és megbeszélni vele mindent, még azt is, amit nem látok jónak benne, akkor az csak látszat barátság. Az őszinteség minden esetben építő jellegű lehet, de nem mindegy, hogyan fogalmazom meg a mondanivalómat. Szárazon is feltálalhatom a gondolataimat, de persze ezáltal nem mindig mi kerülünk ki győztesként. Szépíteni szintén nem szabad a dolgokon, csak a megfelelő helyzetben, időben, környezetben kell az őszinte véleményünket elmondjuk.

Nem csak barátainkkal, hanem Istennel és magunkkal is őszinték kell, hogy legyünk. Isten előtt nem ferdíthetjük el a valóságot, mert ő mindent lát. Nem is tudom megérteni, miért is kellene ehhez folyamodjunk. Annyi becsületet magunk felé is kell érezzünk, hogy reálisan lássuk át a helyzetünket és mindig bevalljuk őszintén magunknak, hogy talán most nem én voltam a legtökéletesebb, talán most elestem, de az Úr segítségével ismét fel tudok állni és mindent újra tudok kezdeni.

Ha igaz, értékes tagjai szeretnénk lenni a felnövekvő táradalomnak, akkor merjünk hát mindig az őszinteségre törekedni.






4 megjegyzés:

rajka mária írta...

Nagyon tetszik Janka az, amit írtál.szerintem rátappintottál a lényegre.magam is így gondolom a dolgokat.

Janka Eszter Veres írta...

Köszi :-) Örülök, ha tetszik.

Robi írta...

Önmagunkhoz lenni őszinték a legnehezebb kihívás. Tetszik, hogy a cikkben kitértél arra, hogy azon túl, hogy őszintéknek kell lennünk nem mindegy a "csomagolás". De a ma fiataljának -úgy érzem- a legnehezebb nem őszintének lenni, hanem egyáltalán megszólítani a másikat...s elmondani azt, amit akarunk. Vagy nem?

rajka mária írta...

Robi, nem igazán értem a kérdést ...
viszont azt gondolom a kommunikáció problémája nem a fiatalok specifikuma. hisz az emberek kortól függetlenül nem szólítják meg túl gyakran egymást. s ha az őszinteségnél maradunk, ismét, kortól függetlenül találkozunk azzal h az emberek nem vállalják fel véleményüket, nincs akaratuk stb.