Kisgyermekkortól fogva megtanuljuk, hogy az egyenlő szárú háromszög a Szentháromság ábrázolására szolgál. Nem okoz gondot magának az Atyaistennek az ábrázolása sem, ugyanis könnyen asszociáljuk őt
egy idős, hosszú, fehér szakállú és hajú bácsikával.
Az Ószövetség lapjairól azt is megtudjuk, hogy smaragdzöld és égszínkék ruhát visel. Krisztust mint második isteni személyt ismerjük talán a legjobban,
pólyás kisbaba, ereje teljében lévő fiatalember, vagy vértől és fájdalomtól megtöretett, emberségében összetört alak köszön ránk a templomok festményein, szobrain, korpuszain. De a Szentlelket nem tudjuk megragadni. Legtöbbször egy egyszerű fehér galamb repdes ide-oda, mintha a Szentháromság egy olyan háttérfigurája lenne, akinek egyéb dolga nincs, mint hogy ide-oda lebegjen. Holott a Lélek az emberi élet minden pillanatát végigkíséri. Ő szól mind lelkiismeretünk, mind a próféták szavában. Jelen van a szentségekben, a keresztségtől a papság szentségéig, hatékonyan fejtve ki tevékenységét. A Szentlélek nem más, mint Isten éltető szele. Mint a forró, tűző nyári napon az enyhítő szellő. Ilyen a Szentlélek is a mi életünkben. Hűsítő és felüdítő élet-lehelet, mely bennünk is tevékenykedik. Az a szellő, mely egyházunk bárkájának vitorláit biztos révbe tereli. Az a szellő, mely betöltötte az apostolokat és a lángnyelvekkel felruházta őket, az a szellő, mely, ha bár pillanatnyilag is, de helyreállította azt az egységet, mely a teremtésben Isten és ember között volt. Hiszen Péter beszédét nem kellett fordítani. Habár arameusul szólt a tömeghez, mindenki a maga nyelvén értette. Ezt az egységet éneklik meg görögkatolikus testvéreink a pünkösdi kontárban is: „Midőn a magasságbeli összezavarta a nyelveket, akkor szétszórta a nemzeteket; midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott, hogy összhangban dicsőítsük a legszentebb Lelket.” Így a Szentlélek, habár a Szentháromság tagja, egyenlő módon az Atyával és a Fiúval, mégis művészeti ábrázolásainkban bizony elég szegényes, és nehéz olyan ábrázolást kitalálni, mely visszaadja a Parakleitosznak, az Egység Lelkének lényegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése