Nem
tudom, gondolta-e a kedves olvasó, hogy Isten gondviselő kezébe esünk bele nap
mint nap. Munkánk sikere, sőt, minden percünk felesleges vergődés, és hiábavaló
lenne,
ha nem kísérné azt Isten áldása. Van Istennek hatalma életünk felett!
Hatalma volt szavának, amikor a világot létbe hívta, de hatalma van azóta is
erkölcsi parancsaival megóvni a lassú pusztulástól. Emberi gyarlóságból,
sokszor mintha mi magunkat nem akarnánk annyira megóvni. Mintha nem érzékelnénk
Isten hatalmát, jelenlétét, mintha kiprovokálnánk: lássuk akkor Istent, ha
akkora hatalma van… Pedig sokat hallottunk türelméről, meg arról, hogy velünk
van az Isten. Nemrég meg is ünnepeltük. Visszavillanhat a kép, ahogy ott
függött tehetetlenül a keresztfán, és látszólag legalább tehetetlenül volt
kiszolgáltatva bűnös emberek kegyetlenségének. De éppen a kereszthalálért és a
kereszthalál által, olyan teljhatalom birtokába jutott, ami alól a látható és
láthatatlan világ legparányibb része sem vonhatja ki magát. Hatalma kiterjed
életünkre! Hogy csak egy dolgot említsünk: számtalan csodával igazolta, hogy
bűneinket is képes megbocsátani. Legtöbbször, azt gondolom, ez az, ami lehúz.
Pedig ha belegondolunk, rendkívül biztató, hogy van fórum, ahol ismét tiszta
lappal lehet kezdeni. Jézus átadta a hatalmat az egyháznak, a Lélek erejében a
bűnök megbocsátására (vö. Jn 20,22–23).
Ebben
a rendkívüli szentévben, most, az új esztendő küszöbén, még inkább meg kell
fontolnunk, sőt élnünk kell az adandó lehetőségekkel. Ha irgalmába kapaszkodunk
és merünk segítséget kérni, hatalmat kapunk tőle, hogy ne csupán a saját
erőnkre támaszkodjunk, hanem életünket segíteni akaró, anyánk méhétől gondot
viselő szeretetébe. Meg kell erősítenünk magunkat e hitben, ami nem kis
feladat…
Jézus
azon szavai biztassanak minket is, amellyel elküldte a hetvenkettőt, ahogy ma
mondanánk, jó munkát kívánva nekik: Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon,
skorpiókon tapodjatok… (Luk 10,19).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése