A kereső üdvössége

Deák Anna, egyetemista, Torda/Kolozsvár






Újabban eljutott hozzánk is annak az amerikai szokásnak a híre, amely szerint húsvétkor a nyuszi elrejti a tojásokat a kertben, majd a gyerekek feladata, hogy megtalálják a színes (csoki) tojásokat. Szinte látom magam előtt, amint ujjongva tűnnek elő a gyerekfejek egy-egy bokor mögül, felkiáltva mutatják a szerzeményt, örvendve szaladnak a kosárkához, mely egyre hamarabb telik.






Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi az, amit az itteni gyerekek kereshetnének: Piros tojást? Locsolólistát? És mit kereshetnék én, hitemet-utamat kereső fiatal,


főleg most, húsvét környékén? Eddig olyan távolinak tűnt ez a kérdés, hogy soha nem is foglalkoztam vele igazán. Mit keressek? Egy ígéretet? Valamit, ami vár majd engem az út végén? Az élet egy hosszú út, de valaminek kell lennie utána – ennek bizonyosságát kutatja a kereső ember. Ki, mi fog üdvözölni a végén? 
Az üdvösség szóra gondolva mindig egy jóleső érzés tölt el – nyugalom, biztonságérzet, csend. Mindaz, amire emberként várhatok, amit remélhetek majd egy göröngyös út végén. Nem tudom valamely felekezet elméletéhez kötni, így megtöltöm mindazokkal az ideális dolgokkal, melyeket akár általános emberi értékeknek is lehet nevezni. S míg biztosan látom a feladatomat és az életutamat irányító táblákat, ezekben bízom, ezeket kívánom másoknak is. Áldott keresést kívánok mindenkinek! 

Nincsenek megjegyzések: